Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Nicolaus Reusner: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum Imperatoribus

döntöttek, hogy a tábort oszlassák fel és a hadsereget bocsájtsák el. Hardegg nyíltan bejelentette, hogy kora hajnalban ő és az övéi útnak indulnak Győrbe. így a tábor feloszlatásában nem kételkedő Praun, komáromi prefektus, Feldmarschall, bár Nádasdi lebeszéli, előremegy; és kettő [csapatot] előre küld. Ekkor Nádasdi, egy töröknek állt magyar beszámolójából - aki a basa táborát követvén, ezen éjjel hozzá menekült - a budai pasa és hatalmas csapatok érkezéséről értesült és megtudta, hogy a basa a legközelebbi völgyben ütött tábort. Más jelentés szerint sincs az ellenség serege távol. Ugyanis az ellenség táborából ezen éjjelen sok nemesebb vadászkutya egészen a mi őreinkig eljutott, de a törökök ezt nem vették észre. A török kutyák könnyen megkülönböztethetőek a mieinktől a lecsüngő fülükről; mivel a mieink felálló fülekkel születnek. Nádasdi a harcbéli társakat erről az egész helyzetről gyorsan értesíti, ugyanez a mi őreink által is megtörténik. Azonban Hardegg gróf már eltávozott, követve Praunt. Utána küldetnek tehát, és igen nyájasan kérik, térjen vissza. Egyszersmind utasításokat adnak neki a mieink, hozzá menesztett követekkel. így nagy nehezen meggyőzve kelletlenül ráveszi magát, visszatér; Praun továbbmegy Komáromba az övéivel. Eközben virradatkor a mi őreink - akik éjszaka egy dombon őrködtek — észreveszik, hogy az ellenség már csatarendbe állt. A mezei ágyúkat, mintegy 45 darabot, előre tolták, a janicsárok sorát az ágyúkkal székében felállították, és maga a pasa a legkiválóbb lovon lovagolva a többi béggel - akik mintegy 13-an voltak - az övéiket lelkesítendő, bátorítandó, buzdítandó körbevágtattak. Ugyanezt a mieink, a készülő csata hevétől lelkesedve, nem kisebb szorgalommal teszik. A pasa az ágyúkat helyezte el legelőre, mindjárt mögötte a janicsárokat, akik mintegy 5000-ren voltak, s hozzájuk körülbelül 8000 azab11 és más gyalogos csatlakozott. Valamennyien a hadsereghez tartozók, és a végeken nevelkedettek voltak. Mögöttük a lovasság, igen hosszú arcvonalba rendezve, és így szinte az egész mezőn kiterjeszkedve, hogy nagy tömeg látszatát keltve megrémítsék a mieinket. Legutoljára a szekerek és a teherhordó állatok menete következett, benne választékosán feldíszített, illetve megrakott öszvérek sokasága. A mieink az egész lovasságot nyolc csapatba osztják, ami számra mégis jóval kisebb volt az ellenséges lovasságnál. Melléje állítják a német vértes lovasságot, mint nehéz fegyverzetet, de külön-külön csapatokban, hogy a magyar fegyverforgató ne keveredjen össze a némettel. A gyalogságot ugyanígy felállítják, ki-ki a saját zászlója alatt, valamennyien a rendek szerint úgy elválasztva, hogy mégse legyenek külön-külön, hanem mintha az egész sereg egyetlen test lenne. És így, mindig egységes arcvonallá összekapcsolódva, a lehető legszorosabb lépéssel, Jézus Krisztus nevét jelszóként kiáltva és fennhangon háromszor segítségül hívva, az ellenségre rohannak. Ügyelve arra, hogy a hadrend ne bomoljon meg, vagy egyik a másikat [nehogy] megelőzze. Erre a kegyetlen ellenség hasonlóképpen igen erős hangon Allah nevét kiáltja. Ekkor vezéreink parancsára a dobok pergése és a kürtök jelt adnak a csata megkezdésére, az ellenség megtámadására. A sereg jobb oldalát Zrínyi gróf és Hardegg gróf vezette, a balt Nádasdi, a középső Pálffyra volt bízva; oly módon, hogy mindegyikük mellé fiatalabb magyar főurak (ki-ki a saját lovasaival), továbbá más, alacsonyabb rangú végvári vezetők voltak beosztva. Közöttük volt a már idősebb Istvánífy Miklós; a fiatalabb Forgách Zsigmond,12 Mihály és Sebestyén, mindenki a saját embereivel: Dersffy Ferenc, Török István, Balassi Zsigmond,

11 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. Hegyi 2007. 360.

12 Az 1601. évi hadjáratban betöltött szerepéről lásd: Bagi 2016. passim

144