Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
zer ember vak, szaporodék a tábor, melyet Saltzpurgból Rottenavius53 ifjú legény (mert az atyja Zágrábba megholt vak), hamarébb voltáért hajókon hozott vak. Tizenhárom návák is vaknak, melyek régen Ferdinánd császártól építteték vak, s mostan az bécsi hajótartóból az Dunán hozattatván, melyekben nyolcszáz vagy több ezer muskatérosok számláltatnak vak. S ezeken kívöl 25 azon formájú hajók, de kevéssel kicsinyebbek, melyeket az mieink naszádoknak vagy sajkáknak hínak, melyekben mindenikben 33 magyarok, vitézlő nép s evező legények is vaknak, s azoknak az orrába rövid rézből öntetett pattantyúk vaknak, s az első fenekekbe egy-egy tyúkmonnyi öregni vasgolyóbisok bizonyos mértéknyi puskapor terhével tartatnak vak. Ennek az vízierőnek Princenstain Alexander János54 vicéje lévén parancsol vak addig, míg Rideselius Antal, máriai német renden való [azaz a Német Lovagrend lovagja],55 azmint híják, ajánlója, az táborba érkezett volna. Tábormesterré Hardegg tétetett vak, s az lövőszerszámok dolgára Gall Leó visel vak gondot, ugyanaz, ki Nógrád alatt azon tisztet viselt vak. S az az lövőszerszámokat hajókra helyheztetvén, az vízen alávivé, az járomba fogott barmokat szárazon utánok hajtatván. Ez az hadat, mely mindenestől fogva ötvenezer embert könnyen tészen vak, Mátyás Pünkösd havának56 hetedik napján, mely Szent Gotthárdnak szenteltetett, az várast az várral együtt megszállá, az tábort nagy széles, szép, gyönyörűséges sík mezőre szállítván. Mely az Dunától valamennyire, s az itatástól azért távolabb szállott vak, mivel az folyóvíznek partjait az hajókon csatázó társok s révészlegények elfoglalják vak. Az törökök, midőn az mieinket táborba szállani látták volna, mindjárást az nagy széles hostátokat és csűrököt s egyéb afféle épületeket felgyútván megégeték, s az tornyokon s bástyákon s fokokon kirakván sok zászlókat, magokat az oltalmazáshoz készíték. Sokan azt hitték, hogy ha abban az időben, melyben Fiieket s Nógrádot az mieink megvötték, esztergomiakat is megijesztették volna, sokkal kevesebb munkával az megadásra kénszeríthették volna, holott sem elégséges vitézlő néppel, sem egyébféle szükséges dolgokkal nem bővelkednének. De azok az két nagy erős váraknak példájával azonközbe magokra úgy gondot viselének, hogy az megszállásnak elszenvedésére való illendő dolgokat szerezvén, semmiképpen készületleneknek nem találtatnának. Mert Izsák bégnek s a többinek kérésére fejírvári Kara Ali bég, kit Szikszónál57 az hadnak előttökjárójának s az fejét igen megsebesítettnek lenni mondánk, nagy erős jancsárseregekkel, kik közé sok híres-neves lovas törökök gyalogok tiszti viselésére egyelhettek vala, kevés napokkal azelőtt az várban bément vala, kinek vitézségének az törökök között abban az háborúságban híres névvel terjedett vala. Az ő szerzéséből eléggé magos domb és nem kősziklás, melyet igen szép munkájú, régen ott építtetett kápolnától Szent Tamás hegyének hínak, a vár ellenében egy taraszklövésnyire tettetes lévén, pántvesszővel font, s tölgyfákkal hamarjában csinált kastéllyal megerősíttetett, beléje oltalmazó vitézlő népet s két forgó taraszkot helyheztetetett vala, melyekkel az mieink, kik az várnak vagy az várasnak ménének, mindenfelől lövődöztetnének. Továbbá Gall, Pálffy intéséből és szorgalmatoskodásából, ugyanazon éjjel az álgyúkat az 53 Jakob Hannibal von Raitenau. 54 Hans Albrecht von Sprinzenstein. 55 Philipp Riedesel von Camberg, a Johannita Lovagrend német mestere. 56 1594 májusa. 57 Az 1588. október 8-i szikszói ütközetre utalt Istvánffy Miklós, amelyben Rákóczi Zsigmond súlyos vereséget mért a várost megsarcolni akaró törökökre. 123
