Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
Itt érdemes röviden kitérni a céhládának a céh életében betöltött szerepére. Szabó Péter 2004-ben megjelent tanulmányában úgy fogalmazott, hogy a bibliai Frigyládában található meg formájának és eszmeiségének mintaképe. A céhláda ezen szakrális jellegére utaltak a hadnak dolgozó, német származású győri és komáromi kötélverők számára Wolfgang Graf von Mansfeld7 8 által 1637. június 3-án kiadott privilégiumban található cikkelyek. Eszerint amikor azt az asztalra helyezték, mindenki előadhatta a panaszát az egész céh előtt, de csak addig, amíg a láda nyitva állt (5.). Másrészt arra, aki mellette csúnya vagy más illetlen szavakat kiejtett, büntetés várt (6.). A Siegbert Graf von Fleister9 által 1708. január 23-án megerősített kiegészítésekbe pedig azt cikkelyezték be, hogy a mesterremek bemutatása a céh tagjai és a nyitott céhláda előtt történjen meg (4.).10 A ládának azonban voltak praktikus feladatai is. Egyrészt itt őrizték a céh legfontosabb iratait, mint például magát a privilégiumot, különböző lajstromokat, a számadásokat, és egyéb levelezést. Másrészt egyfajta „pénztárként” is szolgált: ide folytak be a különböző díjak és büntetési tételek. A rövid kitérőt követően térjünk vissza a céhmesterek feladataihoz. A magyar gombkötők közül megválasztottnak havonta egy alkalommal össze kellett hívnia a mestereket. Aki a céhtáblán11 hirdetett időpontban nem jelent meg, és távolmaradására nem tudott indokot felhozni, azt két font12 viaszra bírságolták. Abban az esetben pedig, ha valamelyik mester rosszakaratból nem ment el, annak két forintot13 kellett a céhládába befizetnie.14 A hadnak dolgozó győri és komáromi kötélverők szabályzatából kiderül, hogy tagjai negyedévenként tartották gyűléseiket. Ekkor minden mesterének a céhládába be kellett fizetnie tíz magyar dénárt (4.).15 Aki pedig nem jelent meg, annak büntetésként húsz magyar dénárt kellett lerónia. A tagok összehívását más is kezdeményezhette. Ebben az esetben a kezdeményezőnek kellett húsz magyar dénárt fizetnie (7.). Ügy tűnik, hogy ez utóbbi eljárás gyakori és egyre terhesebb lehetett a céhmester számára, ugyanis a Heister által megerősített kiegészítésekben azt olvashatjuk, hogy a legények már minden ügyben céhgyűlést akartak összehívni. Azért, hogy a céhmestert ne háborgassák folytonosan, az a döntés született, hogy a panaszos vasár- és ünnepnapokon 24, míg hétközben 48 krajcárt16 fizessen előre az összehívásért (6.).17 A választott elöljáró kötelességei közé tartozott, hogy ellenőrizze a műhelyekben folyó tevékenységet. A magyar gombkötők esetében, amennyiben „illetlen és szokáson kívül való munkát tapasztalt”, úgy a céhmesternek büntetést kellett kirónia. Ennek mértékét azonban nem határozták meg az irat készítői, mindössze jelezték, hogy elrettentő erővel rendelkezzen (1. artikulus 2.).18 Ezzel szemben a győri had mészárosainak 1628. december 24-én Hans Preiner19 által kiadott céhprivilégiuma úgy rendelkezett, hogy a mestereknek kellett állandóan felügyelniük és ellenőrizniük a mészárszékükben folyó munkát, azaz az eladást. Aki pedig ezt maga nem végezte el, azt a céhmesternek és a tagság többi tagjának — az eset súlyosságához mérten - kellett megbüntetnie (7.).20 A céhmester feladata volt, hogy a mesterek közötti ellentétet elsimítsa. A győri had mészárosainak céhprivilégiuma igyekezett az „árubeszerzéssel” kapcsolatosan felmerülő problémákat előre szabályozni. Előfordult ugyanis, hogy több, regimenthez21 tartozó és városi mester együtt vásárolta meg a marhákat, ám később nem tudtak megegyezni ezek elosztásában és egymás között civakodtak. Ebben az esetben a céhmesternek és a többi, nem érintett mészárosnak közösen kellett őket kibékíteni. Ha azonban nem jártak sikerrel, úgy a soltész22 vagy a város ítélőszéke elé került az ügyük (12.).23 A győri had mészárosai részére kiállított szabályzattal ellentétben mind a kötélverők, mind a magyar gombkötők 7 Szabó 2004. 83. A céhládákról lásd: Nemesné—Szabó 2010. 32-46. A győri takácsok 17. századi céhládáját lásd: Nemesné— Szabó 2010. 44., 109-110. 8 Pálffy 1997. 27. 9 Heckenast 2003. 184-183. 10 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 11 Bogdán 1989. 28. 12 Lásd Glosszárium. 13 Lásd Glosszárium. 14 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 15 Lásd Glosszárium. 16 Lásd Glosszárium. 17 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 18 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 19 Pálffy 1997. 277. 20 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 21 Lásd Glosszárium. 22 Lásd Glosszárium. 23 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 7
