Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

Bevezetés

céhprivilégiuma meghatározta a civakodókat sújtó büntetés mértékét. Előbbiek esetében a csapszékekben összeszólalkozókat először szintén a céhmesternek kellett békítenie. Ha nem járt sikerrel, úgy négy font viaszt kellett a feleknek leróniuk (20.).24 A gombkötők még ennél is szigorúbban jártak el. A céhmester a céhre vagy céhtagokra támadókat hat forintra bírságolta, végső esetben pedig ki is zárhatta a renitenseket (1. artikulus 3.).25

A győri had lakatosainak26 és puskaműveseinek legényei, valamint inasai részére Moritz Hörtschen regiment soltész által 1667. november 10-én megerősített rendtartás a mester és a szolgálatot vállaló közötti viszállyal foglalkozott. Eszerint, ha hét közben vesztek össze, akkor a segédeknek nem kellett új műhelyt keresniük, hanem vasárnap a céhmester előtt adhatták elő ügyüket (6.).27

A céhmesternek az adósságok rendezésével is foglalkoznia kellett. A győri had mészárosainak céhszabályzata rendelkezett arról az esetről, ha az egyik mester a felvett kölcsönt a fizetési határidőre nem tudta megtéríteni. Ekkor a céhmesternek kellett az adóst figyelmeztetnie kötelességére. Amennyiben a mester elismerte az adósságát, úgy kérhette a visszafizetés elhalasztását. A céhmester ebben az esetben adhatott további nyolc nap haladékot. A céhszabályzat arra is kitért, ha az előadó vagy hitelező nem volt hajlandó elfogadni ezt, és korábbi kifizetést követelt. Az ügy a regiment-alattvalók28 közötti vita esetén a regiment soltésze, míg városi mészáros esetén a város ítélőszéke elé került (ll.).29

A magyar gombkötők privilégiuma úgy rendelkezett, hogy tizenkét forint összegig ne a bíró és az esküdtek, hanem a céhmester foglalkozzon az adósság kérdésével. Ha azonban utóbbi ítéletével nem voltak elégedettek, akkor fordulhattak a magisztrátushoz (1. artikulus 4.).30

A céheken belül fontos szerep jutott az atyamestereknek is. Arra ugyan az iratokban nem találunk példát, hogy a legények maguk választották volna ki a mesterek közül a pártfogójukat, de az bizonyos, hogy fontos kötelezettségeket vállalt magára a tisztség betöltője.31 Az atyamestereknek kellett fogadniuk és elsőként elszállásolniuk, élelmezniük, majd alkalmasságát felmérendő kikérdeztetniük, és egy megfelelő műhelyben elhelyezniük a vándorévei során Győrbe érkezett legényeket és inasokat.32

A céh mestereihez hasonlóan a legények is bizonyos időközönként összegyűltek. Bedy Vince kutatásai szerint a Gosztonyi János győri püspök33 és a győri káptalan által 1523-ban a szabó-, posztónyíró- és szűcslegényeknek kiadott kalendás egyesületi szabályzat a tagok számára kötelezővé tette, hogy havonta két alkalommal összegyűljenek.34 Ezzel szemben a lakatos és puskaműves legényeknek és inasoknak minden hónapban csupán egyszer kellett megjelenniük az atyamester házában, és ekkor nyolc, illetve négy magyar dénárt kellett befizetniük (2.).35 A számukra kiadott szabályzatból kiderül, hogy saját ládájuk volt, amely hasonló funkciót töltött be, mint a céhláda. A mellette való szolgálatra negyedévente maguk közül választottak egy-egy öreglegényt és öreginast (13.).36 A hónaponkénti gyűlés alkalmával szintén felnyitották a ládát; ekkor jelen kellett lennie két mesternek is. Az egyik birtokában volt a láda egyik kulcsa, míg a másikat a megválasztott öreglegény tartotta magánál (2.). Az atyamester három kérdést tett fel az egybegyűlteknek, majd egy kis fekete könyvecskét olvastak fel. Be kellett jelenteni az új legényt vagy inast, akinek a nevét bejegyezték a lajstromba; ezért külön díjat kellett leróniuk (4.). Ha ezt elmulasztották, akkor hat, illetve három magyar dénár volt a büntetésük. Emellett jelezniük kellett, ha ismertek olyan személyt, aki méltatlanná vált a tagságra vagy elhalálozott. Neveiket ugyanis ki kellett törölni a könyvből (2., 15.).

24 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet

25 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV 3. 4. kötet

26 A városi lakatgyártókról lásd: Bedy 1941. 110-111.; Nemesné 2016. 631—692.

27 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet

28 Lásd Glosszárium.

29 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382—385.

30 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet

31 Bedy 1930. 163.; Nemesnél016. 658.

32 Ezen kitételeket mind a magyar gombkötők (4. artikulus), mind a lakatos és puskaműves legények és inasok szabályzatában (1.) olvashatjuk. GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV 3. 4. kötet; GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet; Bedy 1930. 163-165.

33 Életéről lásd: Décsényi 1891. 194-196.; Fraknói 1895. 216.; Szávay 1896. 204.

34 Bedy 1930. 162.

35 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet

36 Valószínűleg bennük tisztelhetjük a szabó-, posztónyíró- és szűcslegények által évről-évre választott dékánokat, akiknek bizonyos fokú rendelkezési joguk volt a tagság felett. Bedy 1930. 163.