Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

Bevezetés

Győr Megyei Jogú Város Levéltára egy új sorozatot bocsájtott útjára a 2021. évben, amelyben az intézményben őrzött céhkiváltságokat szándékozunk a nagyközönség elé tárni. Elsőként a 16. és a 17. század során kiállított privilégiumok közül négyet, a német vargákét, a fazekasokét, a süveggyártókét és a takácsokét adtuk közre. A második kötetben újabb négy mesterségnek a hódoltság korából származó szabályzatait és kiváltságait jelentetjük meg: a lakatosok és puskaművesek, a mészárosok, a kötélverők és a gombkötők iratait; melyeket szintén eredeti nyelven, magyarra fordítva és fakszimile adunk közre, illetve a későbbi feldolgozásukhoz elengedhetetlen tudományos apparátussal is ellátunk. A szövegkiadást megelőzően pedig röviden elemezzük a kiadandó iratanyagot.

Különböző céhek - egységes szervezési elvek?

Tuza Csilla Állami céhszabályozás Magyarországon III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt című művében a következőket olvashatjuk: „A XVI—XVII. században Magyarországon nem létezett államilag szabályozott céhpolitika, ipartörvény, vagy bármiféle iparűzésre vonatkozó uralkodói rendelet. Céhek alapítását a város vagy a földesúr engedélyezte (néhol püspöki alapítású céhekről is tudunk), és csak kivételes esetekben erősítették meg a céhek a privilégiumleveleiket az uralkodóval is, annál inkább, mivel az ugyancsak költséges eljárás volt.”1 Bár Tuza megállapítása vitathatatlan tényt közöl, mégis úgy gondoljuk, hogy érdemes ezt a kijelentést árnyalni. Ahogyan Rigó Balázs Guild Support in Hungary (1307—1872) című tanulmányában rámutatott, a különböző céhek számára a 16—17. században (is) kiállított szabályzatokban és privilégiumokban „hasonló mintázatokat” fedezhetünk fel, függetlenül attól, milyen mesterséget űztek a tagok, illetve a Magyar Királyság mely településén és mikor állították ki az iratot.2 A továbbiakban tehát azt szeretnénk hét tematikus alfejezetben bemutatni, milyen egyezéseket és különbségeket fedezhetünk fel a kiválasztott három győri céhprivilégium, valamint a lakatos és puskaműves legények és inasok számára összeállított szabályzat pontjaiban.

A CÉHMESTER ÉS AZ ATYAMESTER FELADATAI

A céh élén egy, kétnemzetiségű tagság esetén gyakran két céhmester állt, akit a tagok maguk közül választottak minden évben az idősebb, tapasztaltabb és nős mesterek közül.3 Kötelességei közé tartozott,4 5 hogy bizonyos időközönként a házába hívja a céh tagjait. A Nagyszombatban 1599. május 8-án kiadott, majd Érsekújvárott 1629. augusztus 29-i, míg Győrben 1630. december 1-jei dátummal átvett, és a káptalan által megerősített magyar gombkötők céhprivilégiumának első artikulusa rendelkezett e tisztség betöltéséről: „a gombkötő mesteremberek minden esztendőben maguk közül egy alkalmatos céhmestert válasszanak közönséges sorssal és egyenlő akarattal, amely az ő céhlevelüket és ládájukat tartsa és gondját viselje. A választásnak pedig alkalmas ideje lesz [az] Űrnapja előtt való vasárnap,3 amely [az] egyenlő akaratból választatott céhmesternek tisztje”.6

1 Tuza 2018. 17.

2 Rigó 2020. 239-269.

3 Nemesné 2016. 657.

4 Az alábbiakon kívül a céhmester feladatai közé tartozott a mesterré válás folyamatának a felügyelete és a céhtagok kontárok elleni védelme. Mivel ezeket külön fejezetben tárgyaljuk, ezért itt nem említjük meg.

5 A pünkösd utáni első vasárnap (Szentháromság vasárnapja).

6 GyMJ VL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet

6