Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
A CÉHEK VALLÁSOS TEVÉKENYSÉGE Szabó Péter A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei című tanulmányában megállapította, hogy „a győri kézműves céhek vallásos tevékenységét vizsgálva elsősorban a céhszabályzatok vonatkozó passzusaiban találtunk adalékokat főképp valláserkölcsi alapkövetelmények, egyházi szolgáltatások, valamint az elhalt mestertársak illő temetése vonatkozásában”.136 Győr 1598. évi visszafoglalását követően a városba visszatelepült káptalan és az uralkodó hatalmát megtestesítő Obrist vagy kormányzó fontos fegyvert kapott az újonnan írásba foglalt céhszabályzatok137 tekintetében a város népességének a rekatolizációjához.138 A magyar gombkötők egy 1681. április 20-én kelt bejegyzés tanúsága szerint Komáromi Gombkötő Istvánt a taxa lefizetését követően azzal a feltétellel vették fel tagjaik közé, „hogyha valamikor az igaz pápista hitből más vallásra térne tehát, minden törvénybeli orvosságokat kirekesztvén a céhből kitehesse, akit az alku is követel”. Erre a „jelölt” esküt is tett: „Én, Komáromi István bizonyítom, különben nem cselekszem, hanem holtig megmaradok az igaz katolikus hitben”.139 A győri és komáromi kötélverők céhprivilégiumának Heister által megerősített kiegészítésének első pontja pedig kiemelte, hogy a mesterré válni kívánó legény a „katolikus vallás híve legyen” (l.).140 A katolikus hit melletti tanúságtétel egyik legfontosabb, legreprezentatívabb megnyilvánulásának a körmeneteken való részvételt tekinthetjük. A magyar gombkötők nagyszombati cikkelyeit 1630-ban kiegészítő és a győri káptalan által megerősítő pontjai közül az elsőben azt olvashatjuk, „hogy a más, ebben a városban rendeltetett céhek szerint egy tisztességes zászlót141 csináltatni, és az alatt a körmeneten a római anyaszentegyház szokása szerint mind fejenként jelen lenni, és mindjárt a szabók céhét követni tartozzanak (l.)”.142 Ugyanezt megtaláljuk a győri és komáromi kötélverők céhprivilégiumában is. A káptalan által 1670-ben megerősített kiegészítésben azt olvashatjuk, hogy a céh köteles volt „saját zászlót birtokolni”, igaz ennek elkészítését békésebb időkre halasztották el (1.). A Heister által konfirmált újabb cikkelyek között is találunk erre vonatkozóan utasítást: „a tiszteletre méltó céhnek kötelessége, hogy Űrnapja oktáváján,143 mert ezen a szent napon van a vásár, a város [színe] előtt mind a mesterek, mind a legények különbség nélkül a körmenettel vonuljanak, és régi keresztény szokás és hagyomány szerint az itteni székesegyházban a zászlót tűzzék ki”. Aki pedig elmulasztotta, — nyomós indok nélkül — távol maradt az eseménytől, arra büntetést szabtak ki: egy mesternek négy, míg egy legénynek két font viaszt kellett adnia (10.).144 Mind a két privilégium tehát a körmeneteken való részvétellel kapcsolatban régi szokásra hivatkozik. A passzus a magyar gombkötők esetében még a menetben elfoglalt helyüket is meghatározza, amikor a szabócéh után sorolja be őket; a győri és komáromi kötélverők céhlevelében pedig a távolmaradók büntetését határozták meg. A céhek privilégiumai egyéb vallási témájú kikötéseket is tartalmaztak. A győri és komáromi kötélverők számára Preiner által megerősített iratban az szerepel, hogy a mesterség fennmaradásáig a székesegyházban és a ferences kolostorban145 is a harangokhoz szükséges köteleket biztosítsák (23.). A győri káptalan által megerősített kiegészítésben ezt úgy módosították, hogy a kötélverők „ezen egyházunk harangjaihoz évente elegendő kötelet adnak” (l.).146 Ugyanezen új passzusok között még a szentmisén való részvételt is meghatározták. Eszerint „az említett kötélverő mesterek - úgy a mostaniak, mint a jövendőbeliek - kötelesek a vásárok idejére eső ünnepnapokon istentiszteleten, negyedévenként pe-136 Szabó 2004. 85. 137 Ennek meg is volt az ára. A magyar gombkötők nagyszombati privilégiumának átvételéért, kibővítéséért és megerősítéséért a győri káptalan, mint földesúr azt kívánta, hogy minden évben advent első vasárnapján négy font viaszt adjanak át neki (12.). A győri és komáromi kötélverők privilégiumának megerősítésekor a káptalan szintén különböző kikötéseket cikkelyezett be (1., 2.) GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 138 Szabó 1988. 136-137.; 5^ 2004.86-87. 139 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 140 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV 3. 7. kötet 141 A győri céhek zászlóira vonatkozó kutatásokat lásd: Szabó 1988. 133-208.; Nemesné—Szabó 2010. 47-64. 142 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. A gombkötők 18. századi körmeneteken való részvételére lásd még: Szabó 2004. 90. 143 A Szentháromság vasárnapja utáni csütörtököt követő nyolcadik nap. Szentpétery 1983. 81.; Szabó 2004. 88. Az Űrnapján történő sokadalomról lásd: GyMJVL Gyűjteménye, Győr város kiváltságleveleinek gyűjteménye XV. 2/2.; Weisz 2021. 207. 144 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 145 Győr 1598. évi visszavételét követően a városba visszatelepült ferencesek a középkori Szent István plébániatemplomot és környező házhelyeket kapták meg, ahol 1614-ben lefektették a kolostor alapkövét, amely három év múlva épült fel. Bedy 1939. 33.; Kolláth— Tomka 2021. 104. 146 Emiatt nem kellett a zászlót egyelőre elkészíttetniük. 18
