Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
dig - egyházunk erre a célra általuk fizetett papjának vezetésével - Szent Katalin szűz és vértanú oltáránál szentmisén részt venni” (2.). A Heister-féle bővítésben erre vonatkozóan újabb passzust cikkelyeztek be. Eszerint évente egy gyászmisét és egy szentmise áldozatot kellett bemutatniuk a székesegyházban. Az ettől - nyomos ok nélkül - távolmaradó mestereket két, míg a legényeket egy font viaszra büntették (8.). A céhnek gondoskodnia kellett arról is, hogy elhalálozott tagjuknak megadják a végtisztességet.147 A győri és komáromi kötélverők Preiner által megerősített privilégiumában a temetésen való részvételt is szabályozták: „ha Isten akaratából megtörténne, hogy egy mesternek a felesége, gyermeke vagy szolgálója meghalna, úgy minden egyes mester köteles feleségével és legényével együtt az elhunyt testét nyughelyéhez kísérni. Aki pedig ezt hanyag módon, elegendő ok nélkül elmulasztja, azt három font viaszra büntessék” (22.).148 Meg kell még említenünk, hogy a győri had mészárosainak privilégiumába egyetlen hitélettel kapcsolatos cikkely került. Eszerint egyik mester se dolgozzon fel semmilyen húst se vasár- vagy egyéb ünnepnapon — mint a tizenkét apostol149 vagy a Miasszonyunk ünnepein150 — a prédikáció befejezése előtt, még ha ezt a nagy szükség vagy a hús romlása meg is követelné (3.).151 A TAGJAIRÓL GONDOSKODÓ CÉH A céhek egyfajta szociális hálót biztosítottak tagjaik számára. Főbb feladataik közé tartozott az özvegyek és árvák gyámolítása, valamint a betegek ápolása.152 Férjük halálát követően az újra házasodni nem akaró, vagy nem tudó asszonyokat sem hagyták megélhetés nélkül a tagok. A győri had mészárosainak privilégiuma szerint, „amennyiben a vagyonos és tehetős özvegy férje halálát követően a mészárszéket megtartaná, ne tiltsák meg neki, hanem a mesterek hagyják meg neki a mészárszéket, és ahhoz - megfontolásuk szerint - egy ügyes és alkalmas segédet rendeljenek, aki aztán az özvegy számára a mészárszéket hűségesen és becsületesen, képessége szerint vezesse” (10.).153 Flasonló passzust olvashatunk a győri és komáromi kötélverők, valamint a magyar gombkötők rendtartásában is. Előbbiben a céhtagok kikötötték, hogy nehéz fizikai munkát az özvegyasszony semmiféleképpen se végezzen, hiszen ez ellentétes volna a céh szokásaival. Ezért engedélyezték, hogy elsőként annak ajánlják fel a vándoréveit töltő legény szolgálatait, akinek a műhelyében nem maradt segítség (8.).154 A magyar gombkötők nagyszombati céhprivilégiuma ez ügyben úgy rendelkezett, hogy „ha házastársa marad özvegyen tőle, szabad legyen neki mindaddig, ameddig a megholt urának nevét viseli, a mesterséget űzni és mesterlegényt tartani” (7.). A kiegészítések között pedig egy 1680. november 3-án kelt bejegyzés azt adta tudtul, hogy Belicki István bejelentette egy özvegyasszony felvételét a céhbe.155 Abban az esetben, ha az özvegyasszony egy céhen kívüli személlyel kötött házasságot, úgy a mesterséget nem űzhette tovább. Erről mind a győri had mészárosainak (9.),156 mind pedig a magyar gombkötőknek a privilégiuma (7.) így rendelkezett.157 Előbbiben azonban azt a kikötést is olvashatjuk, hogy gyermekeitől, akik a meghalt férjtől származtak, semmit sem vehettek el. A fiúk esetében már láttuk, milyen feltételekkel űzhették tovább a mesterséget. Az árván maradt leányoknak pedig egy céhtaggal kellett megházasodniuk, hogy az apai örökséget továbbvihessék (9.).158 Az özvegyek gyámolítása mellett a céhek a betegek ápolásáról is igyekeztek gondoskodni. A magyar gombkötők nagyszombati privilégiuma úgy rendelkezett, hogy ha valamely mester megbetegedne, akkor a céhmester köteles két másikat rendelni mellé, hogy éjjel vigyázzanak rá. Amennyiben a kirendeltek közül egyik nem engedelmeskedne, úgy 147 Nemesné 2016. 658. 148 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 149 Tizenkét apostol ünnepe: július 15. Szentpétery 1985. 81. 150 A főbb Mária-ünnepekre gondolhattak. Szentpétery 1985. 77—81. 151 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 152 Villányi 1882. 25.; Bedy 1930. 162-173.; Gecsényi 2008. 92-93.; Rigó 2020. 261-267. 153 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 154 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 155 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 156 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 157 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 158 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382-385. 19
