Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
Győr Megyei Jogú Város Levéltára egy új sorozatot kíván útjára bocsátani, amelyben az intézményben őrzött céh kiváltságokat szándékozunk a nagyközönség elé tárni. Elsőként a 16. és a 17. század során kiállított privilégiumok közül négyet, a német vargákét, a fazekasokét, a süveggyártókét és a takácsokét. Az iratokat minden esetben eredeti nyelven, magyarra fordítva és fakszimile adjuk közre, illetve a későbbi feldolgozásukhoz elengedhetetlen tudományos apparátussal is ellátjuk. A szövegkiadást megelőzően azonban szükséges áttekintenünk a győri kézműipar kutatásának másfél évszázados történetét. Röviden be kell mutatnunk a céhrendszer kialakulását a középkori és kora-újkori Magyar Királyságban és Győrött. Mindezeken túl pedig elemeznünk kell magukat a közreadott iratokat is. Historiográfiai áttekintés Szádeczky Lajos az Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon című, 1913-ban megjelent művének II. kötetében található kataszterében összesen harminc győri céhet sorolt fel.1 Jankó László az 1934-ben a Győri Szemle hasábjain megjelent, a győri ötvösök több, mint három évszázados történetét bemutató tanulmányában pedig úgy fogalmazott, hogy „a győri céhek artikulusainak a város levéltárában őrzött másolatos gyűjteményéből (Articuli Contuberniorum Cebales) összesen 36 céhet tudunk kimutatni. Ennyi szerepel pl. 1790-ben is, amikor a győri városi tanács kiküldi az egyes céhekhez a céhbiztosokat. És még több céh és céhszerű alakulás is lehetett Győr városában, mert több iparág, mint rézműves, ónműves, bábos, szitás, óracsináló, festő, fésűcsináló, húskészítő stb. nincs is az egybegyűjtött szabályzatokban, holott, hogy voltak, nyomukat másutt megtaláljuk.”2 A győri céhek történetével kapcsolatosan egy-egy adatot már Villányi Szaniszló is közreadott a Györvár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században című, 1882-ben megjelentetett művében.3 Még ugyanebben az évszázadban Győr szabad királyi város vezetésének felkérésére Szávay Gyula adta ki az első győri várostörténetet. A Millennium tiszteletére 1896-ban Győr. Monográfia a város jelenkorából, a történelmi idők érintésével című művében a szerző A kereskedelem történetéhez, illetve Az ipar történetéhez című fejezetekben a győri „sapkakereskedők” (süveggyártók) perével foglalkozott, valamint eredeti nyelven közreadta az ötvös, a német varga, a borbély, a csizmadia, a téglaégető, a molnár és a kalapos céh szabályait. Emellett az 1813. évben kibocsátott hivatalos árszabást is közölte. Szávay azonban az általa kiválasztott iratokat egyáltalán nem elemezte, csak egyfajta kordokumentumként adta közre azokat. A 19. század végének tudományosságára szintén jellemző módon a süveggyártók kiváltságlevelének csak a magyar részeit jelentette meg, míg a kiadásából hiányzott mind a latin, mind a német nyelvű rész.4 A győri iparosság és a helyi céhek történetének első valódi tudományos vizsgálatára, és ezek eredményeinek a közzétételére a 20. század húszas- és harmincas éveiben került sor. Természetesen itt elsősorban Bedy Vincének a Győri Szemlében megjelent tanulmányaira kell gondolnunk, amelyek közül kiemelkedik a halálát követően, 1941-ben és 1942-ben hat közleményben sajtó alá rendezett, Adalékok a győri ipar történetéhez címmel megjelentetett műve.5 Bedy munkássága mellett említést kell tenni a már idézett Jankó Lászlóról, aki öt tanulmányt szentelt a győri ötvösség több, mint három évszázados történetének a bemutatására; valamint Csizmadia Andor írt értekezést a győri érdekképviseleteknek a közösség életében betöltött szerepéről.6 A 20. század második felében a téma kutatása újabb lendületet vett, az eredmények közzétételére elsősorban az Arrabona folyóirat hasábjain került sor. Az addig inkább jellemző történeti feldolgozások kiegészültek a néprajzi megközelítések eredményeivel. Mucsi Józsefné egy tanulmányban, míg Czigány Béla egy egész cikksorozatban dolgozta fel a hajósmolnárok történetét.8 Timaffy László szíjgyártókkal, a 6
