Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Fazekas céh
Mi, a Győri káptalan emlékezetül adjuk jelen levelünk tartalmával jelentvén mindazoknak, akiket illet, hogy a bölcs és tiszteletreméltó férfiak, Izbégi Sáfrány György, Német István, Győri János, Bemard Bálint és Kapronczai János, ezen Győr városunkban lakó fazekasmesterek, személyesen élénkbe járultak a saját és további, a nevezett városunkban és a külső városban tartózkodó fazekasmesterek nevében és személyében benyújtották és bemutatták nekünk azt a bizonyos, német nyelvből magyarra fordított, Pozsony szabad királyi város bölcs és körültekintő Libájának, polgármesterének és tanácsának papíron, kis könyv formában világosan megfogalmazott és kiadatott, és ugyanazon Pozsony szabad királyi város szenátorának és jogtanácsosának, Szelleczky Jakabnak, mindkét jogtudomány doktorának saját kezű, nevének aláírásával megerősített oklevél másolatát, amely a Fazekas mesterséget érintő, dicséretreméltó rendelkezéseket felsorolásszerűen tartalmazza. Kérve tőlünk és illő kérelemmel folyamodva, hogy mi az abban összefoglalt határozatoknak ezt a másolatát privilégium formába átvéve és átírván, minden pontjában, záradékában és cikkelyében megerősíteni méltóztassunk. És mivel úgy tűnt, hogy ebben az oklevélben az igazságosságot, a közjót és ezek ékesítését szolgáló néhány cikkelyt óhajtanak, méltányosnak tartjuk ezt az oklevelet efféle kegyes, igazságos, és méltó cikkelyekkel gyarapítani és ékesíteni, sőt mindezekről a mi privilégiális oklevelünket kibocsátani. Ezen oklevél tartalma a következő: Mi, Pozsony szabad és királyi városnak bírája, polgármestere és tanácsa njemes] és nfemzetes] valljuk és adjuk tudására mindenkinek, mivelhogy minket, a mi összegyűlt tanácsunkban megtalálván a becsületes Sáfrány György, Oszvald János3 és Stengi Lőrinc,4 mindhárman fazekasmesterek Magyarországban Győrött, amellett egy néhány rendbeli intercessiókkal5 is értettenek (kiket mellettük írtak [a] győri püspök uram őnagysága, ugyanott lévő tiszttartója, a győri nemes káptalan urak, hasonlóképpen a győri német vitézlő rendnek sultussa,6 Thomas Pfeffer7) nem csak maguk nevével, hanem több, Győrött lévő fazekasmesterek, tudniillik Lench Christof, Német István, Erlacher György, Chuteo8 János, Prunner Jakab, Raber Elans, Bemard Bálint és Fucks Mathias képében is, hogy ők közönséges akaratukból és a felül megírt előttük járó és földesuruk kegyelmes engedelméből, a jó politiesért,9 az ő mesterségüknek rendtartást és céhet állítsanak és szerezzenek. Efölött azért őnekik az itt való becsületes fazekasmestereknek privilégiumuk és rendtartásuknak articulusai (kiket mi nemrég újíttattunk) igen szükségesek, kértek minket, hogy azoknak mását, avagy párját az itt való városi pecsét alatt, hitelesen nekik kiadjuk, melyek igéről igére ekképpen vannak. Mi, Pozsony szabad és királyi városnak bírája, polgármestere és tanácsa njemes és] njemzetes] valljuk és adjuk értésére mindenkinek, hogy minket, a mi közönséges összegyűlt tanácsunkban megtaláltak, a becsületes itt való fazekasmesterek és polgártársaink, Elammer Lőrinc, Franck Michel, Muklich Mihali, Bartholomeus Ambrosuchen és Dániel Rubinger képében is, becsületesen elénk terjesztvén, hogy jóllehet ez elmúlt időkben, tudniillik [az] 1569. esztendőben, az itt való becsületes tanács, a mi eleink, az akkori fazekasmestereknek egy bizonyos articuluslevelet adott és megerősített volt, mely mind ez ideig az ő kontinentiájában10 megtartatott és maradt. Továbbra való tekintetből azért, előttük viselvén azt is, hogy a régi szójárás miatt az ő mesterségükben lévő mostani új forma munkájuknak nevezeti homályosan vannak és fogyatkozásokban találtatnak, és a mesterlegények között is, hogy néminemű egyenetlenség eltávoztassék, minket alázatosan kértek, hogy az ő régi artikulusleveleit és rendtartásukat e mostani új forma munkájuknak mivolta szerint érthetőbb és valóságosabb szavakba hoznánk, és azokról egy új articuluslevelet az itt való közönséges váras pecsét alatt nekik ki adnánk, megerősítvén a minekünk beadott, maguk között való végzéseket is, melyek rend szerint, szóról szóra eképpen vannak. Elsőben. Fia egy fazekasmester legény jön, az atyamesternek szállására menjen, és az atyamester küldje egy fazekasmesterhez avagy fazekasné özvegyasszonyhoz, olyanhoz azért, akinek mesterlegénye nem volna, úgyhogy egy fazekasmester avagy özvegy fazekasné se kívánhasson két mesterlegényt, míg minden fazekasmesternek, avagy özvegy fazekasnénak egy-egy mesterlegénye leend, és hármat se kívánhasson, míg mindegyiknek két-két mesterlegénye nem lészen, és se négyet, míg mindegyiknek három nem lészen. Hogyha pedig egy fazekaslegény az urának, avagy asszonyának nem kell, menjen az atyamesterhez, és az atyamester küldje annak, akinek szüksége van rá. Másodszor. Hogyha egy mesterlegény az ő mesterétől, avagy özvegyen 29
