Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Szigorúan ellenőrzött vonatok közlekedési eszközök összehangolt fejlesztését, a legmegfelelőbb kiviteli irányokat, a két vetélkedő vállalkozás között a szilárdabb pénzügyi helyzetet keresték, azok jórészt a Bécs-Győr vasút mellé álltak. A jobb parti vasútvonal mellett szült az is, hogy ez a magyar külkereskedelem számára többet ígérő volt, főképp míg a trieszti vonal építését is Magyarországon építeni ígérte, mint az osztrák északi vasút érdekeihez simuló, ahhoz alkalmazkodni kénytelen Ullmann terv. A Bécs-Bruck vonal építését az éles viták, és tisztázatlan kérdések ellenére 1840-ben mégis megkezdette a vasúttársaság. Az eredeti elgondolások szerint az angliai pályaépítési elveket követve a recta sequi-szabály (azaz: „Kövesd az egyenes irányt!") szerint jórészt egyenes vonalon vezetett volna ez Bécsből Schwechaton át Bruckig, majd tovább Köpcsényen, Mosonon át Győr és Gönyü felé. Ez kedvező vonalvezetésnek látszott, hisz kis távolságra megközelítette volna Pozsonyt, ám a terepnehézségek miatt változtatni kellett az elképzeléseken. A schwandorfi mélyedések és a lundesheimi hegyek nyúlványai miatt úgy döntöttek, hogy Himbergen át viszik a vonalat Bruckig, majd Pándorfalun, Hegyeshalmon keresztül tovább Győrnek. A vonalvezetés ugyan így hosszabb lett, ám nem kívánt költséges műtárgyakat. Alig kezdték meg a földmunkákat, folytatódtak a telekmegváltások, s érkezett Győrbe a Bakonyból nagy mennyiségű tölgyfa, a vasúttársaság elrendelte a munkák leállítását. A Bécs-Győri Vasúttársaság 1841. évi közgyűlésének jegyzőkönyve Schőnerernek a pályaépítési munkákról beszámoló részében őszintén feltárja a vállalkozók aggodalmát, majd az elhúzódó döntés miatt kényszerű intézkedéséről számol be: „Az 1837. december 29-én megkapott ideiglenes és az 1840. június 6-án Ausztriára vonatkozó tényleges építési engedélyek következtében a Lajta melletti Bruckon át közvetve Pozsonyba és Győrbe vezetendő vasútra megrendeltem az építéshez szükséges fát és egy bizonyos mennyiségű sínanyagot, valamint azokat a területeket is megváltottuk, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az építést teljes erővel végezhessük, mihelyt a magyar királyi hatóságoktól is a szükséges tényleges építési engedélyt megkapjuk. Jóllehet a mi társaságunk ezzel az engedéllyel bizodalommal számolhat, mi mégis úgy véltük, hogy a Bruckba és Pozsonyba vezető vasútnak az építését mindaddig fel kell hagyni, míg az időközben támadt kétséges dolgok tisztázódnak." A két vasút fölötti vitában a helytartótanács is igyekezett elodázni a döntést. Megkísérte egyesülésre bírni a két társaságot, vagy az egyiket rábeszélni a viszszalépésre. Természetesen eredménytelenül. A vasúti ügyek alakulását a belpolitikai események fordulatai is befolyásolták. A kormányban személycserék történtek, ennek nyomán a kormány magatartásában döntő változás történt. Báró Eichhoff helyét, ki a kormányban a Sina-féle vállalkozást támogatta, báró Kübeck foglalta el a császári-királyi udvari kamara elnökségében. Báró Kübeck az államvasúti rendszer híve volt. Kübeck és Metternich kancellár között véleménycsere zajlott le a vasutak állami támogatása kérdésében. Megegyeztek ennek során abban, hogy sem a vál98
