Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal a balparti vasút még eleinte csak lóerőre leendvén alkalmazva, ahhoz a magyar vas és ló is használható lészen, következőleg a pénz bejő és bennmarad." Mások azért álltak a középponti vasút mellé, mert Sinát, a magyar dohány és hídmonopólium birtokosát nem akarták még egy monopólium engedni. Sina biztosította a Lánchíd építéséhez szükséges tőkét, s így jutott a hídmonopóliumhoz. Széchenyi azért is aggódott a két vasútterv fölötti vita során, mert attól tartott, hogy a Sinával szembeni ellenséges érzület a Lánchíd ügyét is veszélyeztetheti. A bankár a Duna-Gőzhajózási Társaságban is részes volt, így a közvetlenül a Duna mellett vivő bal parti vasúiban annak közvetlen vetélytársát is látta. A közvélemény mindjobban elfordult Sina terve mellől, különösen amikor a Sina köré csoportosultak úgy döntöttek, hogy előbb a nagyobb forgalmat, s ezzel nagyobb bevételt is ígérő, de ugyanakkor a versenytárs által sem fenyegetett Bécs-Gloggnitz vonalat építik meg, s ugyanakkor a Magyarország felé vezető vonal munkáival leálltak. 1839-ben előbb Baden és Bécsújhely, majd Baden és Bécs között indult meg a pályaépítés, 1842. május 5-én átadták a vonal utolsó szakaszát is, elkészült a pálya Gloggnitzig. Szitányi Ullmann még 1839-ben ajánlatot tett a Bécs-Győri Vasúttársaság igazgatóságának, ha az ő vasúttervét is engedélyezik, s a körülmények úgy hozzák, csatlakozzon a Sina-csoport is az ő vállalkozásához. Az ügy a társaság 2. közgyűlése elé került, az azonban az ajánlatot egyhangúlag elutasította, egyetlen jelenlévő részvényes sem kívánta a csatlakozást. A két vasúttábor vitájának lángja már átcsapott az 1839-1840. évi országgyűlésre is. Pozsony vármegye körlevelet küldött a megyékhez, felhívta őket a középponti vasút ügyének támogatására, majd az országgyűlés elé terjesztette a középponti vasút engedélyezésének ügyét, s kérte, hogy az intézzen ez ügyben pártoló feliratot az uralkodóhoz. A kormány a vajúdó kérdésben nem hozott döntést. Hosszú, személyi kérdésekbe fúló viták után az országgyűlés maga is kettős határozatot hozott: felirattal pártolta a bal parti vasutat, ugyanakkor nyomatékosan kérte az uralkodót, hogy „méltóztatnék felügyelni, hogy báró Sina, ki a Duna jobb parti vasút építésére kegyelmes engedelmét a törvény értelmében már meg is nyerte, ne csak az általa Ausztriában már megkezdett pályát kirekesztőleg a legközelebbi és jövedelmezőbb pontokra szorítsa, hanem ajánlata szerint az érdekelt magyar vasutat Ausztria szélétől egész Budapestig is minél előbb vinni törekedjék; mert csak az így hosszan, a külföldre maga idejében az Adria tengerig terjedő összeköttetésben lehet reményleniök a haza nagy részének kereskedelmi felvirágzását." Ugyanakkor, hogy elősegítse a Sina-csoport Magyarországra nézve kedvező döntését a trieszti vonal vezetésének kérdésében, megszületett az 1840. évi XI. törvénycikk — amely az 1836. évi XXV. te. által biztosított kedvezményeket a Bécstől Triesztig vezető vasútvonalra is kiterjesztette. Ebben bizonyára a Bécs-Győr vasút ügye mellé állt Széchenyi munkájának eredménye is tükröződik. Azok, akik vasúthálózatunk kiépítésénél az összes 97
