Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Bolgár Dániel: Terjeszti vagy gátolja? A vasút hatása az iskoláztatásra a 20. század első felében
Bolgár Dániel: Terjeszti vagy gátolja? A vasút hatása az iskoláztatásra a 20. század első felében mezésére irányuló rendkívüli figyelem miatt új és új esetek kerülnek a felszínre. Ez megerősíti a közvéleményt abban, hogy a veszély jelentős, ami egyrészt megindokolja a válaszlépések szükségességét, másrészt a fenyegetőnek ítélt csoportról alkotott képzetek beépülnek a társadalom valóságtudatába.21 A bejáró tanulóknak a vonaton és a pályaudvaron tartózkodása körüli aggályok burjánzása elég könnyen értelmezhető e képlet szerint: világos az a sodrás, ahogy csekély jelentőségű észlelésekre, egyedi példákra támaszkodva elhatalmasodik az aggodalom, egy idő után minden pályaudvaron várakozó és vonaton helyet foglaló tanuló gyanússá válik. Végső soron pedig a tanügyigazgatás megkísérel egy egész apparátust létrehozni a bejáró diákok totális felügyeletére. Azt persze feltétlenül meg kell jegyezni, hogy itt semmiképpen sem egy klasszikus morális pánikról van szó: a közvélemény itt csupán egy szűk tankerületi, pedagógusi körre szorítkozik, és a pánik elharapózásához feltétlenül szükséges kommunikációt itt nem a tömegmédia, hanem csupán a hivatali kapcsolattartás fórumai biztosítják. Hiába fedezhető fel azonban a hivatalos dokumentumokban a pánik kifejtésének dinamikája, ezekből a kútfőkből vajmi keveset tudunk meg arról, hogy a bejárás során ki, kire és egészen pontosan mi által jelentett veszélyt. E kérdésekre két 1930-ban keletkezett bejárással kapcsolatos szövegben kívánok választ találni, amelyek talán épp egy korábbi pánik dokumentumai. Az egyik Sárkány Lórándnak, a Szent László Reálgimnázium vidéki tanulóit felügyelő tanárának nagy ívű tanulmánya a vasúton bejárók kérdéséről,22 a másik egy tömör fegyelmi szabályzat az iskolájukat vonattal megközelítő székesfehérvári diákok számára.23 Ezek azért beszédesebbek az 1940 körül keletkezett iratoknál, mert még nem totális tanári ellenőrzésben gondolkodnak, ahol a felügyelő pedagógus a vasutasi és rendőri tekintélyt, hatalmat is maga mögött tudhatja, hanem inkább tanulói önfegyelmezésben, azaz egyrészt felügyelőtanulók kinevezésében, másrészt — és ez a fontos — a helyes „vasúti" viselkedés megismertetésében, vagyis árulkodnak a vonatozáshoz kapcsolódó konkrét képzetekről is. Ki vagy mi tehát a veszélyes a bejárás jelenségében? Talán éppen az, hogy vonaton zajlik? Sárkány Lóránd szerint nem(csak ez), mert nézete szerint az omnibuszok és villamosok ügyét is idővel rendezni kell, igaz, hogy az első és legfontosabb ügy a vonatoké.24 Talán csak azért veszedelmesebbek valamivel a vonatok (és pályaudvarok) a többi közlekedési eszköznél, mert nagy a személyes mozgástér, vagyis a szabadság.25 Ha nem a vonatok, akkor esetleg az uta21 Kitzinger, 2000. 22 SÁRKÁNY, 1930. 23 N. N„ 1930. 24 SÁRKÁNY, 1930. 6. 25 A vasúti utazás mozgásszabadsága miatt érzett aggodalmak azért is izgalmasak, mert a személykocsi szerkezetének 19. századi európai fejlődését éppenséggel a fülkébe zártság és a fülkék közötti kommunikáció korlátozottságából fakadó aggodalmak irányították. Ld. SCHTVELBUSCH, 2008. 88-99., 112-128. 49
