Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Bolgár Dániel: Terjeszti vagy gátolja? A vasút hatása az iskoláztatásra a 20. század első felében
Szigorúan ellenőrzött vonatok két tanulót maga Fényes László távolított el a saját intézményéből. A többiek mind meg tudták okolni az ottlétüket, vonatkésés, melegedés vagy lyukasóra miatt tartózkodtak a váróteremben.16 Ez a tulajdonképpen — mint látható — jelentéktelen eset jelentős többletterhet rótt a fővárosi oktatásügyi bürokráciára. 1941. február 4-én kelt rendeletében a tankerületi főigazgató ugyanis már így interpretálta a történéseket: „a vidékről a budapesti iskolába utazó tanulók mind a pályaudvaron, mind a vonatokban kifogásolásra alkalmas magaviseletét tanúsítanak. Ennek véget kell vetni!"17 Vagyis az ellenőrzés igénye most már magukra a szerelvényekre is kiterjedt, és a bejáró diákok most már nem úgy mutatkoztak meg, mint akiket meg kell védeni, nem is úgy, mint akik megszegik a tanórák látogatására vonatkozó kötelezettségüket, amivel szüleiket is becsapják, hanem mint akik megbotránkoztatják, és ezzel zaklatják az egész (felnőtt) társadalmat, ezért kontrollálni és fegyelmezni kell őket. Ennek jelentőségét megértve a tankerületi főigazgató nagyszabású terv megvalósításába kezdett. Bekérte az összes olyan tanár nevét, aki vidékről jár be a munkahelyére, és vállalkozna a diákok utazás közbeni kordában tartására. Az ellenőrző tanárok különigazolványt, valamint kalauzi és rendőri segítséget kaptak volna a tervezet szerint. A tipikus igazgatói válasz felügyeleti szervük megkeresésére az volt, hogy két-három fő készséggel vállalkozik a fontos feladatra, illetve az igazgató megadta, hogy a tanerők melyik vasútvonalon járnak be és hány órakor indul és érkezik vonatuk. Az elutasító válaszok sem tagadták a probléma jelentőségét, csak ezek az intézményvezetők úgy vélték, hogy az ő iskolájuk tanulói esetében szükségtelen a tervezett eljárás. Különösen a leányiskolák irányítóira volt jellemző ez a vélekedés. Ezenkívül voltak még olyanok is, akik — ajánlkozásuk mellett — személyes tapasztalataikkal is megerősítették a tankerületi főigazgatóságot abban, hogy a tűrhetetlen állapotok ellenintézkedést igényelnek.18 Végül a válaszokból összeállt egy roppant paksaméta, abból pedig az oktatásügyi hivatalnokok létrehozták vasúti fővonalak szerint csoportosítva a megbízott felügyelő tanárok listáit.19 Ám végül a MÁV Igazgatósága nem járult hozzá, hogy a tanárok az egész szerelvényt bejárhassák.20 Mi végre ezek a jelentős, ám feleslegesnek bizonyuló erőfeszítések? Hogyan értelmezhetjük az események dinamikáját? Azt javaslom, hogy a történéseket fogjuk fel morális pánikként (vagy valami ahhoz nagyon hasonlóként). Akkor beszélünk morális pánikról, ha egy csoport vagy annak jellemzője az erkölcsi normákra irányuló fenyegetésként tudatosul a közvéleményben. Mindezt egy viszonylag jelentéktelen, bizonyítatlan reprezentativitású esemény váltja ki, amit aránytalan válaszreakció, pánik követ, az eseményre és annak fenyegető értel16 BFL VI. 502. b./4250/1940-1941. Jelentés pályaudvari ellenőrzésről. 17 BFL VI. 502. b./4159/1939-1940. Tanulók ellenőrzése. Vasúton bejárás. 18 BFL VI. 502. b./4159/1939-1940. Kísérő tanárok megnevezése. ” BFL VI. 502. b./4501/1939-1940. Kísérő tanárok beosztása. 20 BFL VI. 502. b./4159/1940-1941. A MÁV Igazgatóságának levele a tankerületi főigazgatóhoz. 48
