Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tilcsik György: „Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas, hogyha nem sok az utas, rögtön megölel." A vasút, a szabadtéri szex és a házasságtörés összefüggései az 1930-as és az 1940-es években egy celldömölki válóper tükrében
TILCSIK GYÖRGY „AZ ÉN RÓZSÁM VASUTAS, VASUTAS, VASUTAS, HOGYHA NEM SOK AZ UTAS, RÖGTÖN MEGÖLEL". A VASÚT, A SZABADTÉRI SZEX ÉS A HÁZASSÁGTÖRÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ 1930-AS ÉS AZ 1940-ES ÉVEKBEN EGY CELLDÖMÖLKI VÁLÓPER TÜKRÉBEN* Néhány szikár szó az itt-ott „pajzán" források elé Mindazok, akik csak valamelyest is ismerik egy megye vagy egy város árvaszékének iratanyagát, tudják és igazolhatják, hogy ezen iratok nemcsak az egyes személyek vagy családok sorsának és történetének feltárását képesek igen hatékonyan segíteni, hanem egyúttal igen becses és szinte kimeríthetetlen forrásai — többek között — a társadalom- és az életmód-történeti kutatásoknak is. Magyarországon a felállításukról intézkedő 1870:XLII. törvénycikk 8-10., valamint az 1871:XVIII. törvénycikk 23-25. §-ai mellett az árvaszékek tevékenységének szervezeti kereteit és tartalmi kérdéseit lényegében és célirányosan három törvénycikk, valamint a részint hozzájuk kapcsolódva megjelent, ugyancsak három rendelet szabályozta.* 1 Ezeknek megfelelően, az 1872 és 1950 között a közigazgatás részeként működött megyei és városi árvaszékek alapvető feladata az volt, hogy képviseljék és megóvják a valamilyen okból atyai hatalom alatt nem álló — ilyen volt többek között az árvaságra jutott, vagy válófélben lévő szülők gyermekeként élő — kiskorú, továbbá a valamely okból gyámság alá helyezett nagykorú személyek érdekeit. Ha szükségessé vált, az érintett kiskorúak mellé — nagykorúvá válásukig — gyámot, a felügyelet alá helyezett nagykorúak mellé pedig gondnokot rendelt ki, akik képviselték a reájuk bízott személy vagy személyek érdekeit, el- és beszámolási kötelezettség mellett kezelték azok vagyonát, és eljártak helyettük minden hivatalos ügyben. Az árvaszék első számú embere az elnök volt, aki mellett legalább két ülnök, egy jegyző és megfe* Ezen írás első változata pár évvel korábban már megjelent egy ünnepi kötetben: TILCSIK, 2006. Mostani megjelentetését a kötet szerkesztőinek kérése indokolja. 1 Magyarországon az árvaszékek felállítását „köztörvényhatóságok rendezéséről" szóló 1870:XLII. törvénycikk 8., 9. és 10. §., valamint „a községek rendezéséről" kiadott 1871:XVIII. törvénycikk 23., 24. és 25. §. rendelte el. Az említett további hat jogszabály pedig az 1877:XX. törvénycikk „a gyámsági és a gondnoksági ügyek rendezéséről", az 1885:VI. törvénycikk „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t. ez. némely intézkedéseinek módosításáról és pótlásáról", az 1923:XXXV. törvénycikk „a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről", a 47.046/1877. B. M. számú rendelet „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. t.-czikk életbeléptetése tárgyában", a 128.000/1902. B. M. számú rendelet a „Gyámsági ügyviteli szabályzat az árvaszékek részére" és a 7.740/1923. M. E. számú rendelet „a gyámügyi eljárás módosításáról" volt. MTT, 1869-1871. 212.; 282.; MTT, 1877-1878. 24-72.; MTT, 1884-1886. 184-187.; MTT, 1923. 219-228.; MRT, 1877. 654- 720.; MRT, 1902.1491-1640.; MRT, 1923. 330-332.
