Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal 1855. október 10-én keltezett levélben értesítette a Bécs-Győri Vasúttársaság igazgatósága a vasút eladásáról a Megyei Hatóságot, s közölte, hogy a cs. kir. szab. Osztrák Allamvasút Társaság „ a vasútvonal építésének folytatását Brucktól Mosonon és Győrön át Újszőnyig saját kezelésébe átvette." Mintegy búcsúzásként három aláírás sorakozott a levél alján: Sina, Wodianer és Schönerer kézjegye. Ennek az eseménynek megértéséhez azonban vissza kell tekintenünk az osztrák birodalmi események alakulására. A Habsburg Birodalom vasútjainak állami kezelésbe, sőt tulajdonba vételére törekedett, s államvasutak épültek. A birodalom vasúttörténetének ez az első periódusa azonban rövid életű volt. 1854-ben, virágzása teljében 1766,4 km hosszú vasútvonal volt kereteiben. A következő évben azonban már megkezdte egyes vonalainak eladását. Mindennek oka Ausztria pénzügyi helyzetében keresendő. Ausztria pénzügyei 1848- 1849 óta rendkívül zilált állapotban voltak, államadósságai rendkívül megnövekedtek. Különösképp súlyosan érintette Ausztria pénzügyi helyzetét az 1854- ben kirobban krími háború, amelynek eseményei során Ausztria is mozgósított és Oroszország fenyegetésére katonai lépéseket tett. Pénzügyi helyzetének rendezésére a kormány államkölcsönt bocsátott ki. Jellemző a körülményekre az a kétnyelvű hirdetmény, mit jegyzési felhívásként Moson megye bocsátott ki: „Azon rendkívüli események, amelyekkel az osztrák birodalom néhány évek óta meglátogatott, nem csak hogy az állam bevétele és kiadása közt kedvetlen arányt idéztek elő, hanem az országos pénzbecs értékének leszállítását vonták magukkal. A birodalom eggyé alakítása által ugyan, az állomány valamint termesztményi, úgy pénzviszonyainak megerősítése eléretett, úgy szinte az állományi bevételek folytonosan növekedni kezdenek. Mindazonáltal másrészről, nagyobb közlekedési vonalak, mint vaspályák, száraz és víziutak leggyorsabb készítése, úgy az európai hatalmasságok állása és a birodalom méltósága tekintetéből elkerülhetetlen szükségessé vált nevezetes hadierőnek felállítása, a birodalom pénzerejét rendkívüli módon igénybe vette." Az államkölcsön eredménye nem volt elegendő az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, az adósságok csökkentésére egyetlen mód nyílott: az államvasutak eladása. 1854. október 19-én született meg a legfelsőbb jóváhagyás, miszerint az állami vasutak megfelelő megváltási áron meghatározott időre magánvállalatoknak bérbe adhatók. Ausztria vasúttörténetének ezt a korszakát szokás „francia" korszaknak nevezni, minthogy erre főképp a francia tőke vállalkozott. 1854. október 22-én előzetes engedélyt adtak az Arnstein és Eskelen bankház, Sina Simon és a párisi Ernest André bankár számára, hogy francia tőkésekkel tárgyalják meg a bérbevételt. Ennek nyomán 1854. december 31-én az északi és délkeleti államvasutak, jelentős állami erdőbirtokok és uradalmak, valamint bányák kerültek a francia tőkecsoport, illetve az általa alapított Osztrák Allamvasút Társaság kezébe. 117
