Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

vélnének rejtőzni ott, hol csupa barátság rejtőzik. Tehát a legmélyebb titok! Reményiem, ha én, mint némber, hallgatni tudok, nem fogom önt ebben megszégyeníteni.

Ne higgye ön, hogy avval, hogy e kérését — önnek írni -, meghallgattam, máris félig igent mondtam. Ne vesse soha szememre, hogy önt hitegettem, megcsaltam. Én őszinte vagyok, s leszek ezentúl is mindig, s talán senki e világon kívánja őszintébben boldogságát, mint én. Ön oly őszinte, oly bizalmas, oly nyíltszívű volt ellenemben, ön érzése megváltásával megtisztelt — s amint akkor féltévé rólam, hogy nem fogok avval kérkedni, mint ön mondott, úgy én is teszem most azt önről fel.

De most kissé le akarom hordani! Először: hogyan volt ön képes hinni, hogy én Anyámnál [...]65 Lássa, e kétkedés gyöngéd érzésemben: fájt nekem! Ön sohasem fogja hallani, hogy udvarlóimmal kérkedem, annál kevésbé azokkal, kik valódian szeretnek. Ha már nem vagyok képes érzéseket viszonozni, legalább tisztelem őket, s örvendek vonzódásuknak, s bizonyosak lehetnek, hogy mindaz, mit mondottak, soha nyíló sírba van temetve. Hiszem, hogy vétkeznék a legszentebb érzés ellen, ha képes volnék kérkedni, dicsekedni érzésekkel. Ha fel is húznak valakivel, én mindig tagadom, s ha valaki mondja: „Ez szeret téged!", válaszom mindig az: „Eszében sincs! Csak kedveli társaságom." S így anyám is, korántsem sejti, mit mondott ön nekem, az öreg szív nem volna képes a fiatalnak érzését felfogni! Ő csak igen is szorosan néz etikettre, s mivel az nálunk nem szokás, úgy itt sem akarta, hogy egyedül ön kíséretében jöjjek haza. Nem kétkedés ez ön jellemében, csak felvett szokás. Másodszor. Hogyan juthatott önnek eszébe szobaleányunkat titkába beavatni? Őszintén megvallom, én az ilyet nem szeretem. Sérti ez a viszony gyöngédségét. Bár komornám dicsérje önt vagy nem — én tanácsára nem fogok hallgatni. Mily fogalmai vannak ily leánynak az életről! Nem vagyok kevély, de cseléddel soha sem szeretek meghitt lenni — megszűnnek tisztelő, szófogadó cselédek lenni, ha egyszer tanácsadóink. Ne haragudjon, kedves barátom! De én őszinte vagyok s akarok lenni. S harmadszor: miért nem hivatott66 ön, midőn elutazott? Mellettünk kelle elhaladnia, s én sem is tudtam, mikor? S most jó éjszakát barátom! Már éjfél után egyet ütött s én Himfy67 lektűrjétől (melynél anyám hisz) betegemhez megyek.

Csütörtök, 29. Jó estét barátom! Már új házunkban vagyunk, a csinos szobáknak kellemes kilátása most kettősen érdekes, mivel a hold csoda regényesen világítja a szép Balaton sima tükrét. A terasz felett laknánk most, de ön nincs

65 A levelek kézirata némely helyen olvashatatlan vagy bizonytalan olvasató. Ezeket a helyeket így jelöltük: [...].

66 Ti. miért nem fúvatta meg a kocsi kürtjét távozásakor?

67 Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő írói álneve, amelyet két, a maga korában rendkívül népszerű kötete után kapott: Himfy szerelmei. A kesergő szerelem. Buda, 1801, illetve: Himfi szerelmei. Két rész. I. A kesergő szerelem. II. A boldog szerelem. Buda, 1807.

51