Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

nem dicséretesnek tekintette a munkát és a személyi függetlenséget, erkölcsileg, anyagilag egyaránt.

Végül felvillant előttünk egy asszonysors a 19. századból: csapán felvillant, hiszen a két kései levél alapján nem várhatunk részletes jellemrajzot, de tán mégis nyújtanak annyi adalékot, hogy legalább halovány kontúrokkal megrajzolható képet nyerjünk a házassági válságban vergődő fiatalasszony Etelka, majd a családfői (férfi) szerep egy részét öntudatlanul átvállaló, sokgyermekes, immár egy unokáját is megszületni látó, idősödő nő gondjairól.

Gyáni Gábor így jellemezte Etelkát fiatalkori naplói alapján: „A belső bizonytalanság, amit egyúttal >>túlzott önbizalmából« is fakad [...], rávilágít Etelka naplójának [...] a fő hozadékára. Arra derül ugyanis fény általa, hogy miként fest a születőben lévő női individualitás, milyen helyzetekben miként nyilvánul meg az individualizációval szükségképp együtt járó megannyi lelki és társadalmi feszültség."10 Gondolatához csatlakozva elmondhatjuk, hogy az izmosodó női öntudat egy sajátos előképével, kezdeti megjelenésével számolhatunk Etelka esetében. Tudatosság nélkül, de érzéseiben, gondolataiban és esetenként cselekedeteiben rendre szétfeszíti a szűkre szabott, hagyományos női szerep kereteit.11 A „felépítmény" azonban szükségszerűen csonka maradt: kora korlátáit Etelka nem léphette át, ám gondolkodása, titkos szabályszegései, tabudöntögetései jelzik: valami új van kibontakozóban, a rendi társadalmat felváltja a polgári társadalom, ami a női szerepet sem hagyja érintetlenül. Érezni, de nem érteni, cselekedni, ám titkon, ily módon pedig így összességében tovább nem lépni — ez adatott Etelkának.

* *

*

A közreadott leveleket a mai magyar helyesírásnak és központozásnak megfelelően közöljük, az utolsó kettőt pedig, mivel eredetijük német nyelvű, Tuza Csilla, a Magyar Országos Levéltár levéltá-10 Gyáni G.: Női identitás, i. m. 35.

11 Erre nézve egy valamivel későbbi időszakra: GYÁNI GÁBOR: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940. Bp., 1998. (Nagyítás. Szociológiai Könyvek, 12.) 1-216.

19