Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

Szekrényessy hangvétele egy esetben válik érzelgőssé: amikor immár titkos vőlegényként arról ír, hogy miképp került sor eljegy­zésükre: „Hisz az én kedves Etelkám egy okos lény, ő bizonyosan komolyan megfontolta mit mond nékem, ő jól tudta, hogy az ő szí­ve, ha benne létező istenség nem sugallóba volna: >>Ez a férjfiú Té­ged tiszta szívből szeret! <<, pártomra nem nyilatkozott volna. De továbbá hol is történt ön vallomása? Nemde boldog emlékű, tisz­telve szeretett szüleinek arcképei alatt, kik árnyéklata lélekben fe­lettünk lebegtenek, és ha a bármelyikünk nem az istenség sugallta szívérzést nyilvánította volna, ők, kik e földies alantiságokon túl­emelkedve csak a lelkek tisztasága után ítélnek, mennyei szózat­ban jelentették volna ki magukat, szent frigyünk felett a be nem egyezésüket. Sőt én magam is azt állítom hamvadásomig, hogyha nem istenség sugallta szív érzés volna vallomásunk — akkor az ily fattyú érzést elnyomni kötelességünk. Valamint ellenben a valódi istenség sugallta szív érzésnek hovahamarabb szabad tért és kört nyitni szükséges, miután azt úgysem korlátozhatja semmi e földön, és csak ez utóbbi szülhet nagyot, dicsőt és remeket, holott amaz a törpeség típusát hordozza magán." De a fenti idézet dacára aligha véletlen, hogy először gondol­kodását, vagyoni hátterét tárja fel a lány előtt és csak utóbb tér rá az intimebb dolgokra: származása (ami egy nemesi öntudatú férfi esetében a legfontosabb tényezők egyike lenne), családja (testvérei és édesanyja), baráti köre bemutatására. Nemigen kétséges, hogy józansága, higgadtsága imponált Etelkának, aminthogy az is, ahogy a lány által kezdeményezett játékba belemenve felvette az elé vetett kesztyűt és csipkelődő szellemi vitát folytattak egymás nézetei felett. Egy szerelem ébredése olvasható ki e levelekből, ez a személyes történelem része. Másfelől viszont egy meghatározott történelmi korszak, a re­formkor alkonya egy ugyancsak meghatározott karakteres társa­dalmi rétege, az önerejéből feltörekvő, a tisztes munkát és vagyon­szerzést nemesi származásánál többre taksáló, közösségben (nem­zetben) gondolkodó, református polgár alakja és szellemisége idéz­tetik meg. Olyannyira, hogy Szekrényessynél felbukkan egy, a ma­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom