Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

IV. Utójáték

Ha valami táncosnőt vagy hasonlót tartana magának, hány ezret költené rá? Mert a megvásárolt szerelem drága szokott lenni, minél közönségesebb egy személy, annál nagyobbak az igényei. Az nem gondol rá, hogy takarékosan rendezze be háztartását, hogy férjének, gyermekeinek és jövőbeli egzisztenciájuk biztosítására gazdálkodjék. És mégis, amit a férfiak a feleségüktől ezerszer is megtagadnak, ilyen személyeknek ellenkezés nélkül megadják, mivel közönségesek, értenek hozzá, hogy hízelegjenek jótevőiknek és ezer olyan dolgot megtesznek, amelyeket egy feleségnek az erkölcsösség nemes érzéseit követve, soha meg nem engedne.

Ezek az eltékozolt ezresek nem a gyermekeken elkövetett rablás lenne, akiknek elsőként lehetne erre igénye? Ilyesmi elmegy olyan embereknél — még ha ez mindig is igazságtalanság marad —, akik százezrekkel rendelkeznek, néhány ezer forint ide vagy oda nem számít, miközben a középosztály esetében a feleség és a gyermekek gyakran tönkremennek, a gyermekek nevelésére semmit nem tudnak fordítani, azért, hogy egy szerető néhány év alatt mindazt elpazarolhassa, ami a gyermekek megélhetéséhez kellett volna.

Ha pedig egy conturiére-t324 vagy masamódot vagy ilyesfélét tart magának, egy olyan személyt, aki nem annyira becstelen, mint az intézményekben lakók, aki még nem olyan rafinált, ravasz és elvetemült, mint a hivatásos maitresse,325 aki sokkal kevesebbel is megelégszik, akinek már néhányszáz forint is elég, hogy briliáns egzisztenciát teremthessen magának, nem fordulhat talán elő ismét az, hogy ama nő — éppen, mivel kevésbé becstelen — még mellékesen néhány más lovagot is tart és teherbe esik?

Mi lenne akkor ezeknek a gyermekeknek a sorsa? El kellene tűrnöm, hogy a férjem gyermekei — miközben az enyémek gondos nevelésben részesülnek — árván nőjenek fel? Miközben az enyémek a középosztálynak megfelelő helyet foglalnak el a világban, azok a boldogtalan teremtések házalóként vagy hasonlóként tengődjenek? Vagy el kell néznem, hogy azokról is gondoskodik, miközben az enyémeket megrövidíti, megrabolja?

Egyszer hallottam, hogy valaki azt mondta, a férfiak legtöbbje hozzávetőleg tíz évig tud csak feleségükhöz hűséges maradni, majd ezen idő után ismét a közönséges élvezetek — olyan közönséges dolgok, amelyeket agglegényként követtek el — ismét eluralkodnak jellemükön, és képtelenné válnak arra, hogy megbecsüljék azt a sokkal nemesebb erkölcsös viszonyt, amely feleségükhöz köti őket. Talán ez a helyzet itt is?

Részemről bevallom, hogyha nem lennének gyermekeim, pusztán a célzás arra, hogy szeretőt tart, elég lenne arra, hogy elváljak tőle. Olyasmi, hogy párhuzamot von felesége és egy megvásárolható, becstelen személy között, olyan felháborító, hogy megérdemelné ezt a büntetést.

324 Varrónőt (francia).

325 Szerető (francia).

131