Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
III. „Egy polgár vallomásai"
kálódó istenségnek, és ezen gyónást — dolgaim és foglalatosságaim miatt — lefekvésemkor szoktam végbevinni és épp azon célból, mint ön nékem azt írá. Ön saját akaratának kivívása feletti nyilatkozatomra köszönöm önnek felvilágosítását. Én önnek, kedvesem, segédkezeket nyújtani ígértem mindennemű nehézségek kivívásához, és csak kérem önt, olvassa meg még egyszer levelem azon tartalmát, és látni fogja, hogy én azon sorok által önnek minden lehetőt megtenni ígértem: mire is önnek válasza: „Hogy én azt másképp magyarázom, mint Ön érté." Hogy minden tárgyat két és többféleképp is lehet magyarázgatni, azt hiszem, hogyha valaki, főleg egy magyar ügyvéd, igenis jól tudja. Én ön szavainak vagy sorainak mindig azon magyarázatot kívánom adni, melyet ön is akar értetni, ha tán egy kissé előző voltam, azt ismét ön iránt vonzó hajlamom okozá. De teszem azt, ha azon sorokban az én akaratom és kívánságom lett volna fektetve, én hiszem, és igen erősen hiszem, hogy ön, tisztelve szeretett Etelkám, nyugtatóbb választ adott volna leghívebbjének. Kérem önt, efelett egy kissé mélyebben gondolkodjék! Az Ön által felhordott és képzelt mázsás nehézségek én előttem, tán részint, mivel férfiú vagyok, gyermekjátékhoz hasonló könnyűségek. Kivált ott, hol önért vannak a teendők, nem ismerhetek semmi nehézséget, még csak címzetüknél fogva sem. Testvéreim mindnyájan, kivévén férjnél levő testvérnénémet, Pesten laknak és az ismeretes diák példabeszéd — „Rara concordia fratrum" - dacára a lehető legjobb összeköttetésben élünk, egymást szeretjük, segítjük és soha köztünk a legkisebb összeütközés nem történt. A küldött röpirat írója honti levelező, Pongrácz Lajos.310 Néhány napok óta helyezetem egy kissé tűnődötté válván, megvallom önnek, nagyon szétszórt vagyok. Mihez járul az is, hogy nem lévén itt senkim, kinek látása vagy kiveli találkozásom felvidítana, helyezetem e szerint még nyomasztóbb. Kettő oka: az egyik nevezetesebb elvállalt ügyem miképpeni kimenetelének aggodalma. Higgye el ön, édesem, a tiszta érzésű ember mások felvállalt ügyét csaknem sajátjának tekinti és kimenetelét nem kis aggodalommal szokta lesni, azonban a jól kiesésnél újjászületést érez keblében, mely érzés csak azt örvendeztetheti meg, ki az én életpályám ösvényén jár. A másik tárgy, mely szétszórásom oka, egy jó barátom házassági ügye. X barátom egy bizonyos Z. kisasszonnyal régóta szerelmi viszonyban állának. Közmegegyezéssel engem választának szívük titkárjuknak, meg lévén győződve szilárd jellememről. A férfiú oly jellemes, hogy őt barátságom és bizalmamra méltatám, a leány oly példás és erényes magviseletű, hogy tisztelnem kelleték. Ők valódi szerelemmel viseltettek egymáshoz, én örültem, hacsak láttam is együtt csevegni a boldog párt, semmi, de semmi akadály, még vallási sem, mely a felvilágosodottak közt a legkisebb, állott útjukban. Titkárjuk lévén ismertem 310 A fentebb említett röpiratra utal Szekrényessy. 121
