Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
Bevezető (Katona Csaba)
nul csorbát szenvedett, mikor a Marinak írt levelet előre soroltam, ám ez magyarázható (lenne) azzal, hogy a Szerkényessynek írt első levelet ugyan előbb kezdte írni Etelka, mint az unokatestvéréhez intézettet, ám később fejezte be. Azonban e kötetben nem egy klasszikus „felelgetős" levélváltást szerettem volna összeállítani, maradva a könyörtelen „sorvezetőnél", a keletkezés idejénél, hanem a személyiségekre akartam helyezni a hangsúlyt, hisz az események a kronológia be nem tartásával is rekonstruálhatóak. E blokkban tehát három olyan levél követi egymást, amelyeket Etelka intézett Szekrényessy Józsefhez. Ezek gyors egymásutánban keletkeztek: mindhárom közös jellemzője, hogy napokig, naplószerűen íródtak. Ennek gyakorlati oka volt; a ritkán járó posta. így Etelka egy-egy levelét megkezdve naponta folytatta annak írását addig, amíg el nem jött a posta napja. Két levél Füreden, az édesanya halálával végződő nyaralás helyszínén kelt, egy pedig már a lány otthonában, Sopronban. Az elsőt, mint már esett róla szó, július 28-án kezdte írni, de csak augusztus elején küldte el, a másodikat édesanyja halála napján, augusztus 20-án zárta le, a tragikus eseményről is tudósítva Szekrényessyt, a harmadig pedig szeptember elején Sopronban született meg. Ezek lapjait forgatva szintén kitapintható az Etelkát jellemző kétarcúság. Gondoljunk csak arra, mit is írt Tatjana Anyeginnek: „Én írok levelet magának. Kell több? Nem mond ez eleget?" Bizony mondott: nyilvánvaló volt, hogy a levélírás, amellyel Etelka immár sokadszorra sértette meg az illem szabta határokat, komoly bátorítást jelent a férfi számára. Ugyanakkor a lány arról ír, hogy számára csak a hideg és józan döntés a mérvadó, nem a lángoló érzelmek: „Ez természetem: s megvallom, örülök ennek, mert a ki oly igen könnyen lesz szerelmes, annál hiszem, nem is igen állandó ez érzés, vagy inkább: szeret, igen, de mindig más-más tárgyát. Nálam szerelem alapja soha szenvedélyesség, hanem egyedül tisztelet, barátság lesz. Én csak meggyőződésből fogok szeretni." Nem titkolja, hogy kisebb seregnyi udvarló koslat utána továbbra is, tán arra is gondolva, hogy Szekrényessy el ne bízza magát, amiért levelet intézett hozzá. A józan megfontolás pedig való11
