Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
Bevezető (Katona Csaba)
san is jelen van: Etelka gondosan ügyel arra, hogy formailag kérje, a gyakorlatban szinte kötelezze a férfit a titoktartásra kettejük levélváltásáról. Ugyanakkor a vonzódás, a köztük meglévő szimpátia jele a beszámoló arról, ahogy a füredi fürdőorvos figyelmeztette őt, édesanyja menthetetlen, majd az elhalálozásról és a temetés részletes körülményeiről. A levelek hangvétele hol meglepően józan, hol kimérten elegáns, hol kifejezetten gunyoros csipkelődéssel fűszerezett. A lány rendre visszaolvasva Szekrényessy fejére a szerelmes férfi hevülete szülte túlzásokat: „Ön mondja: >>Bizonnyal állíthatom, hogy egész éven át, önneli társalgásom egyik legkedvesebb emlékem marad.<< Ez nagyon szép öntől. Most van augusztus, tehát még egész négy hónapig!"; „>>Pestre visszatértemnek holnap már két hete, de azért az vagyok, ki voltam; nálam a következetesség igen nagy szerepet játszik.« így mondom — valóban nem bámulhatom, nem csudálhatom eléggé, hogy ön két egész hét alatt, az maradt, ki volt! Rettentő állhatatosság!" Az érzelmeiben egyébként is kesze-kusza Szekrényessyt ez némiképp megzavarta és számon is kérte a következetességet levelezőpartnerén, amire Etelka olyan érvvel vágott vissza, amely manapság bízvást kiérdemelné a hímsoviniszta jelzőt, megbillogozva azt, akitől ered: „Ön azt találja, levelemben következetes nem valék. De nem látta ön, hogy én egy hétnél tovább írtam önnek, s nem tudja ön, hogy mi némbereknek szeszélyeink is vannak? Hogyan kívánhatja ön némbertől, hogy egy hétnél tovább írott levele következetes legyen?" E levélköteg pandanja Szekrényessy József öt levele: kettő még augusztusban kelt, közvetlen füredi elválásuk után, a másik három pedig sorban 1841 novemberében, decemberében és 1842 januárjában. E levelek sora is több cezúra mentén tagolódik. Feltűnő, hogy az egyik, az 1841 novemberében datált, Sopronban kelt, azaz Etelka lakhelyén. Nem véletlenül: míg az augusztusi levelek még az ismerkedés jegyében fogantak, addig novemberben sor került egy döntőnek bizonyuló találkozásra is. A korábbi levelekből kiderül, hogy Szekrényessy bátyjával, Endrével nyugat-európai körútra indult 1841 végén, egyebek mellett épp Etelka levélbeni biztatására vágva bele a kalandba. Ez az út Bécs felé menet alkalmat teremtett 12
