Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

E levél magán hordozza Etelka számos személyiségjegyének lenyomatát: az őt mindig is jellemző ösztönös és egyáltalán nem tudatos önzést, azt a (női) hiúságot, amellyel önbizalomhiányát igyekszik kompenzálni és a látszat fontosságát tükröző szereplést: önmaga előtt is, mások előtt is, a higgadt, erkölcsiekben mások fölött álló, a szerelmet nem kultiváló, „la belle dame sans mercy" alakját megformálni. Azaz: nem azt mutatni, aki vagyok, hanem aki lenni akarok — Etelka korában még nem volt internet, ahol nickname mögé bújva bárki olyan személyiséget alkothatott magának a virtuális térben, amilyenné lenni vágyott és vágyik... Őszintesége nem parttalan, határai világosan kijelölhetőek: tintája nem hagy nyomot arról, hogy Szekrényessy udvarlása megindított valamit lelkében: a magáról láttatni kívánt kép tónusainak harmóniáját ez az idegen szín sértené. Helyette ezt olvashatta Mari a levél végén: „Édes szívem! Én magam sem tudom, mit tegyek! Bárcsak szerelmes lehetnék!"

A levél kelte augusztus 3-a, az a nap, amikor Füreden utoljára rótta betűit naplójába. A dátum itt és most azonban nem ezért válik érdekessé, hanem azért, mert véletlenül sem említi meg Marinak, hogy napokkal korábban, július 28-án egy másik levél írásába fogott bele, aminek címzettje nem más, mint Szekrényessy. Akitől röviden így vett búcsút akkor, amikor titkos éjjeli randevújuk megszakadt: „Az ablakban állottam, kendőt vetettem volt előbb magamra. »Jó estét<< — susogám. »Alszik?« »Igen! Adieu!« Ekkor kezemet fogá meg s ajkihoz húzá. »És más semmit?« — kérdé kétségbeeső pillantással. Nemet intettem fejemmel."6 Rideg és gyors búcsú volt ez, még ha a kényszer, az édesanya ébredése tette is ilyenné. Aki viszont orvosolni próbálja levele révén a kurta elválást, aki kezét nyújtja a másik után, az nem a szerelmét már nyíltan megvalló Szekrényessy, hanem Etelka, aki ezzel ismételten áthágta az illemszabályokat — s ezzel máris kötetünk következő, immár hosszabb fejezetéhez értünk.

Slachta Etelkától három Szekrényessyhez írt levele került ebbe a válogatásba. A szabályos kronológiai sorrend már akkor óhatatla6 III. köt. 1841. július 26.

10