Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

hiszem, ön is megengedi, hogy egy 15 éves leánykának a világ folyamáról kevés fogalma van.

Később ön némi kis novelláit közrebocsátván, előttem ön mindinkább megtetszett, ha a bizonyos Mátray szerkesztő úrnál önről említést tettem, önt a legméltányosabban festé, ha más közelebbrőli ismerősei körébe jutottam, a józanabb fél önt kedveié és dicséré satöbbi, satöbbi. A fent előszámláltak után következtesse tehát ön, hogy midőn én önt Füreden a sétatéren meglepőleg megpillantám, oly nagy örömre fakadék, hogy mellőzve az hiedelmet, boldog emlékű tisztelve szeretett édes mamájának kellő bemutatásommal sem ügyelve, egyenesen önhez fordulva örvendeztem önneli találkozásomon. Mintha bizony Ön tudhatta volna vagy homlokomról leolvashatta volna ön iránti régi vonzalmamat. Nem szalmatűz, tisztelve szeretett kedves Etelkám! Nem az egy pár táncestélyi vagy ebéd utáni szívfellobbanás volt a rugótolla Vargáné zongorájánál tett vallomásomnak, hanem bensőmben elrejtett és híven megtartott ön iránti tisztelet.

Jól tudom én azt, miképp ön erre azt válaszolná, ha önnel ismét pamlagán ülhetnék, hogy de mi okból nem közelített legkevésbé is felém vagy tudatá szándékát? Erre csak általánosságban, mint emlékszem egyik önhöz írott levelemben már némileg felelve van. Nem tartom jellemes férfiúnak, és e szerint lehetetlen tisztelni, annál kevésbé szeretni és híve maradni annak, ki cselszövevényességből más mellékes tekintetek és külérdekek elnyerhetése végett tesz oly lépést, mely komoly megfontoláson és pontos kiszámításon alapszik. Alig másfél éve annak, hogy én magamat függetlenebb önállásba helyezhettem. És ámbár még most sem fekszem arany rózsákon, de mégis az öntudat, miszerint meggyőződve vagyok, hogy önállásomat saját szorgalmam, takarékosságom és öntapasztalásomtól merített elveimnek köszönhetem, megbecsülhetetlen kincs előttem. Annak, kinek kezével szívét kérem, bizonyosságot szerezhetek, hogy nem külérdek vagy mellékes tekintet köt hozzá. De minő férfiúnak tarthatnám is én azt, ha komoly megfontolás nélkül tenné az egész életre ható lépést, vagy inkább, jóllehet közönyösen nem szeretek szólani, más vagyonából szeretné magát tartatni.

Való az, hogy én közel öt hónap előtt önnek épp azt vallottam meg, mit ön nekem ma két hete, és emlékezzék csak Ön, kérem vissza azon idő óta köztünk mondottak vagy írottakra. Ön azt fogja találni, hogy én több ízben azon kimondott négy szócskát nem újonoztam. De távolról sem az okból, mintha a kimondáskor én jobban vagy kevesebbé éreztem volna, mint most, hanem mint fentebb mondám, igen szeretem, ha kölcsönös bizalmunknál fogva ön, tisztelve szeretett Etelkám, meggyőződik arról, hogy amit én önnek főleg és kizárólag önnek mondok vagy írok, előzött meggondolás, komoly felszámolás után mondtam vagy írtam. Én azon négy szócskával önnek mindent mondottam, ez volt nékem mindenem, azok kimondásával mindenemet önnek adtam át, és most ön átlátja, hogy miért nem újonozhattam a négy szócskát, mivel már többé birtokomban sem volt, ön tisztelt hű keblében zálogosítottam el azokat.

99