Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos mányt, 30 kék karasia dolmányt, 10 fehér morva nadrágot, 8 zubbonyt, 5 félkész nadrágot, 4 félkész kék és 3 félkész kicsi dolmányt mondhatott a magáénak.63 Szándékosan jelöltük most a végrendeletek hónap szerinti keltezését, hiszen a vásározás lehetőségei tavasztól késő őszig sokkal bővebbek voltak, mint télen, így akkor készletek sem halmozódhattak fel. A konkurencia visszaszorítására tett erőfeszítések A kereskedelmi konkurencia, a nyersanyagok beszerzési nehézségei visszatérő momentumok a forrásokban. A bőrök beszerzésében jelentkező problémákat a más esetekből jól ismert számottevő bőrexport magyarázza, melynek során több ezres tételekben vitték a marha-, juh- és báránybőrt a bécsi piacokra. 1627-ben a szűcsök céhmestere tett panaszt a városi tanácsnál a mészárosok atyamestere ellen. Előadta, hogy a szűcsök kérése és kiváltságai ellenére az atyamester eltűrte miszerint a győri mészárosok bárány- és juhbőrt adjanak el a komáromi szűcsöknek. A tanács az atyamestert 12 forintra büntette.64 1638-ban a céhen belüli versengés került felszínre. A mesterek Bajcsy István városi hadnagy ellen emelt panaszából kiderült, hogy Bajcsy 100 darab juhbőrt vásárolt (holott a szűcsmesterséghez tartozó anyagot nem céhbelinek tilos volt megvenni), de nem a maga számára, hanem Szűcs György mester részére. Szűcs nyilván így próbált társaival szemben előnyhöz jutni. A városi ítélőszék kötelezte Bajcsyt a bőrök átadására a céhnek (a vételár ellenében), Szűcs megbüntetését pedig a céhre bízta.65 A céhen kívüli konkurencia, mellyel szemben időről időre a legtöbb céh ismételten tiltakozni kényszerült, három forrásból táplálkozott: a kontárok és rokon céhek, a más településekről érkezett mesterek és a kalmárok által nyugatról behozott árucikkek. A kontárok, a céhekből kizártak és a rokon céhek ellen valamennyi privilégium tartalmazott rendelkezéseket. A rokon céhek „kontárkodását" a magyar vargáknak a csizmadiaáruktól, a szabóknak és takácsoknak a süveg- és kalapkészítéstől, a szabóknak a gombkötőáruktól (1642)66 és a kovácsoknak, csiszároknak a lakatosok tevékenységi körébe eső munkától (csizmapatkolás) — ez esetben 12 fi. büntetés terhe alatt — történő eltiltása példázza.67 A vásárokra érkező idegen mestereket részben a kirakodás időpontjában korlátozták, részben a kirakodást előzetes szemléhez kötötték. A kalmárok tevékenységének szabályozására a szabók, a vargák, a fazekasok és a kovácsok céhlevelei tartalmaztak bizonyos rendelkezéseket. 63 Uo. Passim 64 Uo. 1. köt. 196. 65 Uo. 9. köt. 30. 66 Uo. 9. köt. 61. 67 Uo. 8. köt. 417. 108
