Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek Az idegen városbeli mesterekkel kirobbant konfliktusokat szemléltette a somorjai szabókkal keletkezett vita 1603-ban. Somorja tanácsa ekkor a győri városbírótól kért védelmet az ottani szabók számára, mert a győri szabók eltiltották őket a hetivásárból. A szokások és kiváltságaik értelmében viszont minden városban és végvárban szabad volt árusítaniuk. Hasonló viszály keletkezett 1640-ben a komáromi asztalosokkal, akik hajóval jöttek Győrig, de amikor kirakodtak, a győri mesterek rájuk rontottak, áruikat összetörték vagy elvitték.68 Többször zajlott összetűzés a pápai, komáromi és győri szűcsök között is. Panaszt tettek a győri szűcsök Montecuccoli főkapitánynál a fehérvári török szűcsökkel szemben, akik a győri vásáron áruikkal megjelentek, és ezzel nagy anyagi kárt okoztak a helyieknek.69 Kifejezetten a kalmárok ellen felmerült panaszok miatt két alkalommal keletkezett nagyobb per. 1642-ben a gombkötők, kiváltságaikra hivatkozva, a városi tanács előtt felmutatták a nagyprépost (a káptalan feje) parancsát, és követelték, hogy a tanács tiltsa meg a kereskedőknek, a szabómestereknek és a zsinórverő asszonyoknak a zsinórok és más gombkötőáruk készítését, illetve árusítását. A tanács — a parancs figyelmen kívül hagyásával — perbe hívta az említett feleket, ahol az alperes zsinórverő asszonyok kijelentették, hogy a panasznak nincsen helye, mivel maguk a gombkötők is dolgoztattak velük. A kereskedők ügyvédje szerint a kiváltságlevél reájuk nem is vonatkozhat, mert a kalmárárukkal történő kereskedés egyetlen szabad városban sem tilos. A tanács ítélete kimondta, hogy a kiváltságlevél csupán a „himpellér" (kontár) mestereket tiltja és nem a kereskedőket. A zsinórverő asszonyok esetében pedig maguk a gombkötők adták fel kiváltságaikat, amikor vásároltak ezektől az asszonyoktól. A gombkötőcéhnek a város a további pereskedést 20 fi. büntetés terhe mellett megtiltotta.70 Nem zárult le ilyen gyorsan a süvegjártók pere, akik ugyanezen évben a káptalantól a süvegekkel, kalapokkal kereskedők teljes eltiltását kérték. Ennek végrehajtására a káptalan a városbírót utasította, de ő megtagadta a szankciók alkalmazását. Hosszú huzavona, többszöri fellebbezés után 1659-ben az ország- gyűlés elé került az ügy, amely megsemmisítette a káptalani döntést, és határozatban mondta ki a kereskedelem szabadságát.71 Nem konkurencia kérdése volt a privilégiumokban a káptalan számára biztosított előnyök problémája. Ám mégis szólnunk kell róluk, mint az iparfejlődést objektíve gátló feudális földesúri tehertételről. Ilyenekről olvashatunk a vargák, a mészárosok, a kovácsok, az asztalosok, a kötélgyártók céhleveleiben. A mészárosoknak, mint az 1581-es céhlevél ismertetésekor már utaltunk rá, a kanonokokat kívánságuknak megfelelő hússal kellett ellátni, a vargáknak soron kívül és 68 Lengyel A.: i. m. 9-101. 3. sz és 29. 24. sz. 69 SNA Esterházy család cseszneki levéltára. 44. d. 8. pallium. D. n. 70 GyMJVL GyVL Törvénykezési jegyzőkönyvek. 9. köt. 89. 71 Uo. Céhiratok levéltári gyűjteménye. 14. sz. és Magyar Törvénytár, 1657-1740. Bp., 1900.1659:80. te. Bedy jó értelmezését Jenei (Jenei F.: i. m. 145.) teljesen hibásan használta fel. 109
