Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Gecsényi Lajos letve az egyházi központok (püspöki székhelyek, kolostorok) mellett. így volt ez Győr vidékén is, bizonyosra vehetően ugyancsak római alapokon.3 A honfoglalást követően a 11. századtól az írásos forrásokban, tehát az első említések között folyamatosan szerepelnek a sokorói szőlők. Azt, hogy a római kori előzmények miként épültek be az újjáéledő szőlőkultúrába — a tárgyi emlékek és írott dokumentumok csekélysége következtében — legfeljebb találgatni lehet. Valószínű azonban, hogy a szentmártoni „palota" azaz fejedelmi udvarház és a győri fejedelmi központ ellátására rendelt népek közvetlen folytatói voltak a hajdani szőlőművelésnek.4 Szent István király mind a pannonhalmi, mind a bakonybéli bencés apátságok alapításakor adományozott már ezen a vidéken szőlőket és szőlőműveseket a bencéseknek. Az egykori királyi vincellérek eladományozása az egyházi és világi birtokosoknak a XIV. század derekáig meghatározó jelensége a vidéknek.5 A pannonhalmi apátság birtokairól 1237-1240 táján Albeus mester által készített összeírás adatai szerint a monostornak a hegy lábánál fekvő Alsókon (Szentmárton-Váralja) 57, Pázmándon 30, Écsen 10, Ságon 20, Nyúlon 8, Ravaz- don 3 szőlőművese volt.6 Bizonyosra vehetjük, hogy szőlei voltak itt a győri püspöknek és a káptalannak is. 1266-ban IV. Béla király a turóci monostor alapításakor a szerzeteseknek Écsen 9, Nyúlon 2, Tarjánban 3, Barátin 31, Szőlős-Megyeren 43, Nagy- Megyeren 13 családot adott mindazon szolgáltatásokkal, amelyeket a bortermelésből a nádornak, illetve a pohámokispánnak teljesítettek.7 Az is valószínűnek látszik, hogy a királyi birtok mellett kezdettől fogva voltak szőlei a magánbirtokosoknak, világi uraknak. Erre utal 1061-ben Ottó ispán oklevele, amely zalai, tolnai, somogyi szőlők mellett sokorói szőlőkről is megemlékezik.8 Más magán- személyekről éppen azokból az adományokból szerzünk tudomást, amelyeket a pannonhalmi kolostor vagy más egyházi testület javára tettek a századok folya3 Vö. még PÁKAY ZSOLT-SÁGI Károly: A szőlőművelés hatása a Balatonkömyék népének életére és településére. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 10. Veszprém, 1971. 95-96. 4 Váczy Péter tanulmányában (VÁCZY PÉTER: A város az ókor és a középkor fordulóján. Győr. Város- történeti tanulmányok. Szerk.: Dávid Lajos-Lengyel AlfrÉd-Z. Szabó László. Győr, 1971.), legújabban pedig Györffy György könyvében (GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1987. II. köt. 565-568.). A királyi szolgáltató népek jelenlétét, eladományozását Villányi Szaniszló tárgyalta részleteiben (Villányi SzANISZLÓ: Győr megye és város anyagi míveltségtörténete, kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály társadalmi helyzetére, 1001-1301. Értesítő a pannonhalmi Szent Benedek-rend győri főgimnáziumáról az 1880-1881. tanév végén. Győr, 1881.). 5 A Pannonhalmi Szent Benedek rend története (= PRT) I. köt. Szerk.: ERDÉLYI LÁSZLÓ. Bp., 1902. 564- 567. 6 Uo. 193. és Uo. 772.185. sz. 7 Hazai Okmánytár (= HO) I-V. köt.: Kiad.: Nagy Imre-Paur Iván-Ráth Károly-Véghely Dezső. Győr, 1865-1873; VI-VIII. köt. Kiad.: IPOLYI Arnold-Nagy Imre-Véghely Dezső. Bp., 1876-1891. VI. köt. 65. 46. sz. A túród monostor alapítólevele az okmánytárban hamis keltezéssel 1252-es dátummal szerepel. Vö. Györffy Gy.: i. m. II. köt. 585. A monostor 1535-ben nagybaráti, nagyécsi, megyeri birtokait elcserélte a pannonhalmi apátság Zala megyei birtokaival: PRT IV. köt. Okmánytár. 685. 2. sz. 8 MAKRAI L.: i. m. 47-48. említi Ottó ispán oklevelét. Ó azonban Sokorót Somogybán levőnek véli. 192
