Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek A források — a fennmaradt zsoldjegyzék révén — egyetlen vonatkozásban — a szabóipar esetében — mutatják a katonaság jelenlétének lehetséges közvetlen kihatásait. A készpénz mellett nagyobb részben természetben történő zsold- fizetés következtében ugyanis hatalmas mennyiségű posztó került a városban forgalomba. 1577-ben gránát, stamet, nürnbergi, milánói karmasin és angol posztó szerepel az elszámolásokban. 1587-ben 8 színben hoztak a zsoldfizetés- hez karasiát. 1579-80-ban a győri főkapitányság területén 32.483 fi. értékben osztottak ki posztót.10 Az 1567. évi telekkönyvben 13 posztónyíró bódéját regisztrálták a városban.11 A nagyszámú kézi lőfegyver és lovasszerszám, lovasfegyver javítása, pótlása ugyancsak külön szakosodott ipari kiszolgáló bázist kívánt, még a hivatásos fegyvermesterek mellett is. Nem véletlen tehát, hogy elsőként a hagyományaira támaszkodó szabóipar, valamint a szíj-, nyereg-, pajzs-, lakatgyártó, csiszár- és kovácsmesterség lendült fel, és szervezte újjá szakmája kereteit. 1566-ban 2 szíjgyártó, 2 kardcsiszár, 2 lakatos, 1 nyereggyártó, 2 pajzsgyártó és 2 kovácsmester, továbbá meg nem nevezett társaik kérésére a káptalan, mint a város földesura, a jelzett szakmák („mechanici") közös szabályait összefoglalta és kiadta.12 Őket két év múltán (1568) az önálló céhbe tömörülő szabók követték. Ez esetben a céhmester és öt mester kérte a kiváltságokat.13 A két céhlevél nem átvétele más városok hason jellegű privilégiumainak, hanem a bevezető szöveg szerint is a helyi gyakorlat írásba foglalása. A káptalan előtt megjelent mesterek mindkét esetben kijelentették, hogy eddig írásos szabályaik nem voltak, de a jövőbeni viták elkerülésére most összeállították azokat, és kérték a káptalant foglalja írásba őket. A „mechanikusok" által összeállított szabályokban a káptalani átírás során kisebb módosításokat is végrehajtottak. Közös vonásuk, hogy nyomatékosan hangsúlyozták a céhláda szerepét, fontosságát. Szóltak a céhmester (a „mechanikusoknál" kettő) választásáról, a peres ügyek intézéséről, a műhelyöröklés rendjéről, az özvegyek jogairól, a céhek feletti káptalani (földesúri) joghatóságról. (Ez utóbbi minden káptalani kiadású szabályzat nélkülözhetetlen kelléke!) A vagyoni jellegű perekben 4 forintig a céh saját hatáskörében intézkedhetett, azonfelül a városi hatóság kapott törvénykezési jogot. A „mechanikusok" szabályai szigorúan kimondták, hogy készítményeik védelmet élveznek, s azokat kereskedő vagy idegen iparos a városban nem árulhatja. Az ilyen személytől az árut el kellett kobozni éppúgy, mint a céhből kizárt vagy kontár mesterektől. A céhben tömörült valamennyi szakma esetében hatá10 NöLA SA VII. 14. föl. 149-151. és VII. 11. föl. 121-129. 11 Villányi SzaniszlÓ: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a XVI-XVI1. században. Győr, 1882.134. 12 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 2. köt. 602. 13 Uo. 2. köt. 808. A nyereggyártók „sellarius", „sellator" néven szerepelnek az eredeti szövegben. Ez elsősorban a „szekérgyártót" jelent, viszont ez a kifejezés később sehol sem fordul többé elő, helyét az epipharius = nyereggyártó veszi át. 95
