Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos A céhes ipar a végvár kiépítését követően Az eddigi kutatások részletesen foglalkoztak azzal a hatalmas méretű átalakulással, amely a török terjeszkedés következményeként a XVI. század középső évtizedeiben Győrött is végbement. A változások kihatottak nemcsak a város- szerkezetre, hanem a gazdasági-társadalmi viszonyokra is. 1527-től szerényebb, majd a '40-es évektől mind nagyobb létszámú állandó helyőrség állomásozott a városban. A végvári katonaság tartós megtelepedése a falak között egyet jelentett állandó szálláshelyük megszerzésével. Egyet jelentett azzal, hogy mind a magyar, mind az idegen nemzetiségű helyőrség ruházkodási, fegyverzeti igényeit helyben igyekezett kielégíteni és helyből kellett biztosítani folyamatos élelmezésüket is. 1546-ban 700,1555-ben 1100,1566-ban 900 fő körül mozgott az állandó katonai létszám, de egy-egy nagyobb hadjárat előkészítése idején ez a szám a többszörösére emelkedett. A XVII. század elején (1614) 300 lovas, 270 gyalogos, 30 tüzér állomásozott a várban.8 A katonaság természetesen nem csak a közvitézeket, zsoldosokat, hanem velük együtt a tehetősebb tiszteket is magában foglalta. Mellettük jelentősen felduzzadt a szolgálatra Győrbe rendelt katonai hivatalnoki réteg (fizetőmesterek, építészek, élelmezési tisztek stb.) és kisegítő személyzet. Mindezek a csoportok további keresletet támasztottak a város piacán iparcikkben, szolgáltatásban és élelmiszerben egyaránt. A várostól délre, délkeletre fekvő területek török hódoltság alá kerülése a túlélő megyei kis- és középnemesség városba menekülését váltotta ki, de a városba húzódtak egyes nagyurak is, mint a veszprémi püspök vagy a pannonhalmi főapát. Itt tartottak állandó szállást a szomszédos kisebb végvárak kapitányai kíséretükkel. Természetesen jelentékeny számban költözött Győrbe, a töröknek hódolt vidékről, a földönfutóvá lett jobbágylakosság.9 A népesség növekedése, sajátos társadalmi heterogenitásának kialakulása és ezzel együtt a nem önellátó lakosság számának emelkedése meghatározóan hatott az ipar fejlődésére. A városfejlődésnek ezzel valamiféle sajátosan torzult, a katonai eredetű és a hozzá kapcsolódó népességre alapozott változata bontakozott ki Győrben. győri ötvösök 16-19. században. Győri Szemle, 4. [1934] 417.), majd valamennyi legújabb kori feldolgozás. A helyes dátumot közölte Römer Flóris cikke (Römer FlóRIS: A hazai ötvös-czéhek szabályai. Századok, 11. [1877] 5. sz.) és ennek nyomán a Borovszky-féle monográfia sorozat Komárom megyei kötete (Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város. Szerk.: BOROVSZKY Samu. Bp., 1907. [Magyarország vármegyéi és városai] 477.). A Pethe Márton-féle céhlevél az Egyetemi Könyvtár kéziratgyűjteményében található. Ennek alapján, de ama egyszerű tényből is következőleg, hogy 1529-ben Érsekújvár város még nem létezett, az 1603-as céhlevél helyes dátuma iránt kétség nem merülhet fel. 8 A létszámadatok forrásai. 1546: NöLA SA VII. 16. föl. 3-6.; 1556: uo. föl. 7-12.; 1566: uo. föl. 13-16. 1614: SNA Pálffy család vöröskői levéltára. Arma VII. Lad. 8. Fasc. 3. No. 34. A. 9 Vö.: Gecsényi LAJOS: Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján. Tanulmányok Győr és vidéke történetéhez. Szerk.: Gecsényi LAJOS. Győr, 1978. 5. skl. 94
