Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK GYŐRÖTT A16-17. SZÁZAD FORDULÓJÁN A török hatalom terjeszkedése nyugat felé a 16. század '40-es éveiben mind nyomatékosabban előtérbe állította a nyugat-dunántúli várak kiépítésének fontosságát. Az erődvonal egyik természetes láncszeméül a győri vár kínálkozott, amely azonban leromlott állapotában alkalmatlan volt bármiféle védelmi feladat ellátására. A meginduló építkezések először a régi püspöki várra és a közvetlen környékén fekvő erődített belső városra korlátozódtak, s csak 1555 után vált bizonyossá, Sforza-Pallavicini főkapitány előterjesztésére, hogy az egész várost (eredetileg a „váralja") falakkal veszik körül. A több évtizeden át folyó munkálatok — melyek folyamán elpusztultak a régi külvárosok és a „váralja" külső utcái — eredményeként a Rába és a Duna által határolt területen új vár épült fel. A hatalmas erődrendszer harapófogóként zárta közre a város megmaradt területét. A vár helyőrsége létszámának növekedése az építkezésekkel párhuzamosan ment végbe, s a század '60-as éveiben már számottevő német gyalogság és magyar könnyűlovasság állomásozott a végvárrá lett városban. A városszerkezet hadászati indíttatású megváltozásának következményeként Győrött a városfejlődés sajátos útja bontakozott ki a következő századokban. Azonos területen szoros egymásmellettiségben élt a magyar végvárrendszer egyik legjelentősebb — zömében idegen zsoldosokból álló — katonai közössége és egy privilegizált mezőváros polgársága. Az összezártság szükségszerűen a kölcsönhatások széles skáláját alakította ki a két közösség között, amit színezett, illetve bonyolultabbá tett a dunántúli végvári főkapitányság szerveinek és a várost birtokló egyházi földesúrnak, a győri székeskáptalannak a jelenléte. A vár beépülése a városba, a külvárosok utcáinak pusztulása, különösen a Rába és Duna összekötése a várárok útján (1577) magával hozták az addig mezőgazdasági jellegű városszerkezet átalakulását, a gazdasági udvarok, kertek, istállók számának jelentős csökkenését. Pótlásukra szérűskertek, majorsági épületek kialakítására részben a déli városfal előtti síkságon, de főként a vártól nyugatra elterülő védett területen kialakult új elővárosban, Újvárosban és a közeli Püspök-Szigeten nyílott lehetőség. Utóbbi helyeken húzódott meg — a feltételezések szerint — az egykori külvárosok népe, de itt talált menedéket — az 1543 után egyre sűrűsödő török portyák elől — a megye déli területének lakossága is.1 A 16. század '40-es éveiben a végvári katonaság tartós megtelepedése a városban egyet jelentett állandó városi szálláshelyük megszerzésével. Erre elsősorban a polgárházakban, illetve az egyházi (kanonoki) tulajdonban levő házakban nyílott lehetőség. A század derekán az '50-es, '60-as években a kanonoki házak 1 Győr Mohács utáni történetére ld.: GecsÉNYI LAJOS: Győr 1526 után. Arrabona, 18. Győr, 1976 és jelen kötetben. Az 1601. évi jegyzék adatai: Villányi Sz.: i. m. 106. Gazdasági és társadalmi változások Győrött, 71-90.
