Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos többségét, sőt magát a püspöki palotát is, a végvári főtisztek és tisztek már erőszakkal elfoglalták saját lakásaik céljára vagy közcélokra (pl. élelmezési háznak, építőmesteri hivatalnak). A német és a magyar katonák egy része, ugyancsak erőszakkal, a polgárok házaiba szállásolta magát, mások viszont házat vásároltak maguknak.2 Egy 1601-ben készült jegyzék szerint, amely a török uralom előtti háztulajdonosok nevét rögzítette, 80 német és 89 magyar katona, illetve tiszt, továbbá 39 német és 34 magyar katonaözvegy tartott igényt egykori tulajdonára. A vásárlás lehetősége a katonaság létszámának növekedésével a belváros amúgy is szűk területén mindjobban csökkent. Miután a katonák a védtelen elővárosban, Újvárosban nem lakhattak, a háztulajdonosok — önmaguk mentesítésére is — telkeiken, a ház mellett katonai beszállóhelyeket, kvártélyokat, építettek.3 így volt lehetséges, hogy bár a fenti 1601. évi jegyzék szerint a magyar katonák voltak többségben, a valóságban a katonák zöme német egységekhez tartozott. A magyarok ugyanis, mint általában tehetősebb nemesemberek, tisztek, többségükben külön szállást tartottak, míg a németek, mint zsoldosok, inkább a kvártélyokon laktak. A katona-házbirtokosok és lakók a város közösségi terhei és joghatósága alól magától értetődően kivonták magukat, s kizárólag a főkapitány, illetve saját seregbírójuk (soltészuk) illetékességét ismerték el. Nem tekintették magukra nézve illetékesnek, természetesen, a káptalan földesúri hatalmát sem, noha a magyar vitézek a házaikkal kapcsolatos terheknek, kötelezettségeknek eleget tettek.4 Győrben a vár helyőrségében a magyar nemzetiségű csapatok a 16. század folyamán főként a könnyűlovassággal és a naszádosokkal képviseltették magukat. Tisztjeik többnyire a töröknek meghódolt területekről menekült, vagyonukat vesztett közép- és kisnemesek voltak, akiknek számára a fegyverforgatás 2 Az ezzel kapcsolatos tiltakozások: EPL EKHL Jegyzőkönyvek. 3. köt. 12.; GyEL GyMKL Cimelio- téka V. No. 184. és no. 189. 3 A katonai beszállásolás kötelezettsége Villányi szerint 1606 óta terhelte a város lakóit, s ebben az időben épültek ki az ún. kvártélyok. Ezzel szemben a forrásokból egyértelműen kiderül, hogy a katonák befogadása és elhelyezése már a 16. század második felétől a lakosságra hárult. Ebből az időből maradtak fenn az első adatok a kvártélyok létezéséről. 1589: A káptalan Kalmár Mihály házát, s vele egy másik házacskát — „domuncula militum hospitio comparata vulgo quartier" — Angrano Lajosnak eladta. GyEL GyKHL Lad. 2. Fase. 5. No. 209. 1590: Szőcs János polgár eladja egy Szent István utcai házát „vulgo quartier". Uo. Felvallási jegyzőkönyvek. 5. köt. 40-41. 1604- ben Gelpho Jeromos házáról mondják, hogy mindig „quartiert tartott a ház oltalmára". Uo. Lad. 16. Fasc. 46. No. 2290. 4 Kivételesnek számított az az eset, ami 1589-ben történt a piactér keleti oldalán álló Alsoki-féle házzal. Alsoki László deák, hosszú időn át Győr vármegye alispánja, halála után fiai 1300 magyar forintért eladták a házat Földessy Bálint vajdának. Földessy — addig példa nélkül való módon — királyi adományt kért és kapott Rudolf királytól a házban levő királyi jogokra. A beiktatáson a győri káptalan határozottan tiltakozott földesúri jogainak megsértése, egy polgárháznak a városi és földesúri joghatóság alól való kivonása ellen. A tiltakozástól függetlenül a ház ettől kezdve nemesi kúriaként, különálló testet képezett a városban. Uo. Téka II. No. 24 733. 72
