Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos Királyfölde 52 porta 12,5 porta 5 pauper (szegény) összesen 200 porta 29,5 porta 34 pauper (szegény) A portális összeírásoknál alkalmazott népességszámítási szorzókulcs figyelem- bevételével Győr lakosságát — a külvárosokkal — 1518-ban 1500-2000 főre tehetjük. A becslés viszonylag széles értékhatárait magyarázza az a tény, hogy a földesúri (püspöki, káptalani, Héderváry) szolgálatban álló személyeket az ösz- szeírók nem vették figyelembe. (A 15. században Sopron lakossága 3500-3700 fő, Nagyszombat lakossága 3500 fő. Eperjes lakossága 2000-3000 fő volt.) A 23 esztendő múltán készült újabb összeírás óriási csökkenést mutat, legalábbis az adózó lakosság számát illetően. Sajnos viszont ez a felvétel nem tartalmazza a nem adózó, szegény portákat, így nincs mód a reális, teljes összevetésre. Mindenesetre a már jelzett pusztulás mértékét az arányok is érzékeltetik, különösen a külvárosok vonatkozásában. így bizonyára igaz az a történetírói vélemény, amely a lakosság jelentős mérvű csökkenését tételezi fel a Mohács utáni időszakban.90 Más kérdés azonban, hogy a hanyatlás mikor, milyen tényezők hatására vált általánossá, azaz mikor beszélhetünk a mezőváros lakosságának hosszabb időn át történő, már negatív tendenciaként jelentkező csökkenéséről, illetve ennek társadalmi kihatásairól. Az 1529-es török hadjárat Győr környékére teljes pusztulást hozott, s leégett a város jelentős része is. A lakosság egy része a közeledő veszedelem hatására bizonyára elmenekült, más része török rabságba került, nagyobb hányada azonban feltétlenül a városban maradt, s itt húzódott meg házai romjai között. Röviddel a hadjárat után a káptalan is folytatta működését, tehát a város hosszabb pusztán maradását nehéz volna reálisan feltételezni. A fa- és vesszőfalú házak hamarosan újjáépültek, de még a kőházak helyreállítása is — az említett eseteket leszámítva — gyorsan megtörténhetett. A ferences rendi kolostor és templom kivételével a templomokat is rendbe hozták.91 A török elvonulása után nem látszott olyan közvetlenül fenyegető veszedelem, amely a mezővárosi polgárokat lakóhelyük megváltoztatására kényszerítette volna. 1529-ig, de a következő évtizedekben is, Győr lakossága megőrizte tisztán magyar jellegét. Származása, rokoni kapcsolatai számos szállal kapcsolták a környező falvak népéhez. Nem egy győri lakos viselte még a neve mellett hosz- szú ideig az eredeti lakóhelyére történő utalást. Csupán néhány példát kiragadva: abdai Örsi Tamás és Lukács (1536), abdai Cserepes János (1540), pinnyédi Varga Domonkos (1540), szili Varga Máté (1549), nagybaráti Szabó György 90 A lakosság becslésénél az alábbi tanulmányban írtakat vettük figyelembe: Szabó István: Magyar- ország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. Magyarországi történeti demográfiája. Bp., 1963. 91 Villányi Sz.: i. m. 40. 46
