Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Győr városa 1526 után (1539), bodonhelyi Miklós Pál (1556), sági Thok István (1554), nagyécsi Szekér Simon (1541), téti Bagha Máté (1539), ugodi Fazék György (1540), révfalui Andics Tamás (1540). A falusiak mellett különösen jelentős volt a mezővárosokból: Pápáról, Szanyból, Szilből idekerültek száma. Mindhárom település kisebb volt Győrnél, noha Pápa ipara uradalmi központ jellege következtében már ebben az időben is jelentős szerepet játszott a Közép-Dunántúlon. A vidékiek beköltözése, áttelepülése történhetett úgy, hogy a környékbeli lakosok (főként s szinte kizárólagosan a káptalani és püspöki birtokokról) gazdasági okokból, családi kapcsolatok révén, később pedig a török elől menekülve kerestek új lakóhelyet a városban. A házasodás és más rokoni kapcsolatok Pápa, esetleg egy-egy Győrnél nagyobb város esetében játszottak szerepet. 1538-ban néhai Borbély Domonkos győri polgár vejét, pápai Lakatgyártó Jánost; 1536-ban Körmendy György pápai posztómetsző feleségét, egykor győri Posztómetsző János feleségét; 1540-ben pápai János deák bátyját, győri Benedek deákot említik. 1538-ban győri Kalmár Farkas leányai: Agáta — fehérvári Hodosi Urbán felesége; Margit — pápai Szűcs Lőrinc felesége — osztozkodnak az apai javakon. 1540-ben téti Bagha Máté, ekkor már győri lakos, leányai Devecserbe, illetve Tétre mentek feleségül. 1564-ben nagyszombati Asztaljártó András — néhai győri Asztaljártó Mátyás veje — adja el az apósától örökölt győri házat. A Győr piackörzetének peremén fekvő Szany mezővárosból (amely a Győrtől délre vezető út mentén feküdt), Sopron megyéből beköltözött Szanyi Péter, Szanyi István, Szanyi Tamás (két szűcs, egy kereskedő) a legtekintélyesebb városi polgárok közé küzdötték fel magukat. Hasonló volt a helyzet a Szil mezővárosból érkezett Bakon Andrással is. Ha a falvakból, mezővárosokból Győrbe költözöttek letelepedési helyét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a mezővárosiak — rokoni kapcsolatok vagy vagyoni helyzetük alapján — a káptalani városrészben szereztek maguknak házakat, míg a falusiak zöme a külvárosokban, később Újvárosban húzódott meg. Térképre vetítve a győri lakosok nevei mellett szereplő helyneveket, azok egy dél-délnyugat irányú félkört alkotnak, amely a sokorói dombság középső vonulatától (Ravazd-Csanak) dél felé hajolva, áttér a Rábán, belenyúlik Sopron vármegyébe, majd visszatérve Abda-Pinnyéd-Révfalu körül megszakad. Még elvétve sem találunk negyven esztendő adatai között példát arra, hogy valaki a Szigetközből vagy a megye keleti részéből jött volna Győrbe.92 (1. ábra.) Összességében tekintve a népességi viszonyokat, megállapítható, hogy mindvégig egy egészséges asszimilációs folyamat játszódott le, amely megtartotta, sőt időnként növelte Győr lakosságát. Másként alakult azonban a helyzet a 16. század '30-as éveitől, amikor Bakics Pál huszárjai, majd az állandó várőrség lovasai és gyalogosai megjelentek a vá92 A városi, illetve mezővárosi lakosság utánpótlásának a gazdasági kapcsolatokkal való szoros összefüggéséről Buda, Székesfehérvár és a Dél-Dunántúl viszonylatában, a 15. században vö. KUBINYI ANDRÁS: A dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén. Somogy megye múltjából, 3. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1972. 47
