Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig

Gecsényi Lajos áruk darabonkénti átvizsgálása és elvámolása miatt. Véleményük szerint ez a dunai és ezen keresztül a bécsi kereskedelem megbénításához, a kereskedelmi utak Brünn, Olmütz és Krakkó irányába történő átrendeződéséhez vezethet. Más jellegű panasszal éltek a velük láthatóan rendszeres kapcsolatban álló, a császárvárosba saját áruikat szállító és ott bevásárlásaikat végző magyarországi kereskedők is. (Pozsonyból Hans Härtl,71 Paul Maurach/Mauroch, Michael Wunderlich, Besztercebányáról Nikolaus Beck, Budáról Mészáros Péter, Pestről Fejérváry Márton, Balog Máté, (Mező)túrról Bodonyi Mihály, Szőcs György, Szőcs Simon, Kádas Mátyás, Kádas Gergely, Szatmári János, Kolozsvárról Pécsi János és Maschwander Gáspár) Ok a magas vámokon kívül méltatlannak talál­ták a magyarul alig tudó tisztviselők bánásmódját, és nehezményezték a vámo­lás előtti több napos várakoztatásokat, valamint a magyar pénz fizetőeszközként történő elutasítását, amivel a tisztviselők ajándékokat és „kenőpénzeket" akar­tak „szerezni". A hónapokon át tartó vizsgálat során régi ismerősök sorára buk­kanunk: Georg/ Jörg Heen, Georg Althof fer, Georg Kellner, Sebastian Schiller, Paul Schenk (posztó), Georg Lang (posztó), Nikolaus és Paul Rottengatter (posz­tó, vászon, szatócsáru) Andreas Kandier (posztó), Hans és Wolf Schlauerspach (posztó, cukor, édesség, szatócsáru), Michael Truckenbrot és Hans Richter (posz­tó, szatócsáru); Andreas Krauß (barchent, szatócsáru), Franz Wagner (posztó, szatócsáru), Hans Österreicher (vászon és posztó) neve fordul elő a jegyzőköny­vekben.72 Mindezek egyúttal azt is jelzik, hogy a német gazdaságban az V. Ká­roly birodalmának felosztását (1558) követően kibontakozó pénzügyi válság, bár számos kiemelkedő felnémet kereskedőház csődjét idézte elő, nem rántotta ma­gával a keleti kapcsolatrendszert, sőt lehetőséget adott a „középmezőnyben" helyet foglaló családok megerősödéséhez.73 Mindemellett egyáltalán nem érdektelen az sem, hogy egy feljegyzésből ké­pet kapunk mindazon árucikkekről, amelyeket 1589 és 1591 között Magyaror­szágról kíséreltek meg vámfizetés nélkül a helyi és a külföldi kereskedők számá­ra Bécsbe becsempészni: 4344 feldolgozatlan ökör- és tehénbőr, 2562 bárány-, juh- és kecskeszőr, 65 mázsa 93 font viasz, 7 kocsi gyapjú, 57 szokásos méretű szőnyeg, 1 nagy török szőnyeg, 500 lószerszám, 515 szattyánbőr, 100 török tex­tiláru (machei), azaz magyar és török eredetű termékek egyaránt szerepeltek a listán.74 A Bécstől nyugatra fekvő vámhelyeken alkalmazott árulisták szerint ezek egy részét a német birodalmi városok felé szállították tovább. 1592-ben Linzben kordován-bőr, báránybőr, köpönyeg, magyar takaró fordult elő a jegy­71 Härtlnek az idősebbik Johann Heinrich Pilgrammal szemben fennálló 1200 forintnyi adóssága fejében lekötött pozsonyi házához Pilgram örökösei még 1628-ban sem tudtak hozzájutni. AMB Missiles. No. 9758. és No. 9760. 72 ÖStA HKA NÖHA RN 288/3. W 68/c. 1207-1208. és 1236-1242. 73 Vö. Quellen und Regesten, i. m. 18-22. 74 ÖStA HKA NÖHA RN 288/3, W 68/c. 1247-1248. 424

Next

/
Oldalképek
Tartalom