Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Gecsényi Lajos érkező személyeknek a bécsi városkapuknál történő szigorú ellenőrzését és nyilvántartásba vételét, a szabadon adható-vehető áruk jegyzékének ismételt kiadását, a vasáruk magyar királyságbeli kivitelének engedélyhez kötését rendelték el.66 Ez végül is lehetővé tette a magyarországiak bécsi kapcsolatainak fenntartását és a bemutatott elosztó rendszer működését. Mindezekkel összevetve lényegesen hosszabb távon és tartósan éreztették hatásukat a magyarországi hatalmi változások nyomán átalakult új vámrendszer következményei, illetve azok a korlátozások, amelyek a nyugati állatexportban Bécs és környéke zavartalan húsellátását adminisztratív intézkedésekkel kívánták biztosítani. I. Ferdinánd magyar királyként hozott első intézkedései semmiképpen sem véletlenül a pénzügyigazgatás szervezeti korszerűsítésére, az uralkodói jövedelmek jobb áttekintésének és hatékonyabb behajtásának megszervezésére irányultak. Értelemszerűen ezek közé tartozott volna a harmincadok felügyeletének megújítása is. A hathatós eredmények elérését azonban jelentősen korlátozta, hogy 1530 után a Magyar Kamara érdemi működésének kibontakozása — a Buda török megszállását követő kényszerű áttelepülés okozta zavar, a polgárháborús küzdelmekkel terhelt közállapotok és a felkészült szakemberek hiánya miatt — legalább még egy évtizedig váratott magára. A harmincadok esetében a jövedelmek bérbeadása, a Ferdinánd és Mária királyné közötti jövedelemmegosztás, a központi országrész hivatalainak háttérbe szorulása és a nyugati határszél hivatalrendszerének fokozatos kiépítése, valamint a központi igazgatás megszervezésére tett kísérletek ugyancsak késleltették a változásokat. A zavaros állapotok az 1540-es években oda vezettek, hogy a csempészet és a hivatalnokok megvesztegetése mindennapos jelenséggé vált. A bécsi piacfelügyelő, Ladislaus von Edlasperg és embereinek 1548-ban kirobbant korrupciós botránya azután nemcsak a régóta sejtett szövevényes visszaélésekre derített fényt, de a központi hatóságok számára egyértelművé tette azt is, hogy a nyugati és északnyugati irányú külkereskedelmet ellenőrző határvámokat hathatósan csak a szomszédos alsó-ausztriai és morva területeken létező vagy újonnan felállított hivatalok bevonásával, egységes irányítási rendszerben lehet működtetni. Ennek megfelelően az 1549-ben végrehajtott reformok előírták a magyar harmincadok és a bécsi piacfelügyelőség által vezetett naplók időről-időre történő egyeztetését, a különböző vámokmányok egységes kiállítását, sőt — mint ismeretes — a nyugat-magyarországi harmincadok egy részét az Alsó-auszriai Kamara fennhatósága alá rendelték. A rendszert a század folyamán nemcsak megújították, hanem tovább tökéletesítették. A harmincadok — miután már korábban megszüntették a bérleti rendszert és a felügyelet kettősségét — ily módon (noha visszaélések még előfordultak a következő évtizedben is) a Habsburg uralkodók legfontosabb ma66 Gecsényi L.: Az Edlasperg-ügy, i. m. és Uő: Bécs és a hódoltság, i. m. 422
