Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Folytonosság és megújulás gyarországi bevételi forrásait jelentették.67 Példájuk olyannyira hatott, hogy a század közepére a politikailag megosztott ország határai egyben vámhatárokká is váltak, azaz Erdély és a királyi Magyarország, mi több, a török hódoltság és a királyi Magyarország határán is harmincadok láncolata jött létre.68 Ez pedig — kiegészülve a Bécs és Prága felé vezető utak mentén, határon innen és túl, gombamód szaporodó földesúri magánvámokkal — oly terheket rótt a magyarországi beszállító-áruterítő kereskedőkre, ami mindenekelőtt a készpénzigényes állatexportban a terheket megosztó, a tőkehiányt kiegyenlíteni próbáló (a vágómarhát és juhot kézről kézre adó) lánckereskedelem kialakulásához és ezzel az árak folyamatos emeléséhez vezetett.69 Ilyen irányban hatottak azok a tilalmi intézkedések is, amelyeket a császári hatóságok az 1570-es évektől Bécs és környéke folyamatos húsellátása érdekében alkalmanként érvényesítettek. Ez azt jelentette, hogy a német (sőt a prágai) kereskedők megbízottai magyar területen nem vásárolhattak szarvasmarhát, a bécsi vásártéren pedig csak a helyi mészárosok után. A nürnbergi tanács 1570. március 3-án kelt beadványa a Magyarországgal kereskedő polgárai („unsere bürger, so in Eurer Römischen Kayserlichen Mayestät hochlöblich kunigreich Hungern hantiren") nevében azt panaszolta, hogy a város ismételten — utoljára 1566-ban — megerősített kiváltságai ellenére a Nagyszombat környéki (sellyei és szeredi) harmincadosok akadályozzák a szabad marhavásárlást. A panaszt ekkor orvosolták, de 1573-ban és 1576-ban újból és újból sor került a tilalom érvényesítteté- sére, ami számottevő áremelkedéssel járt a bevásárlásoknál.70 A nyugati kereskedőkkel szemben nemcsak Magyarországon, de Bécsben is mind szigorúbban érvényesített vámszabályok és megemelt vámtarifák hatásáról jó áttekintést ad egy 1591-ben lefolytatott eljárás. Ebben az évben ugyanis új bérlő került a bécsi mázsaházba (egyúttal a városi vámhoz), aki miután a vámtételekben számottevő emeléseket hajtott végre, újra szabályozta a vámoltatási eljárást is. Hasonló változások történtek azonban más Duna menti vámoknál is a folyó felső szakaszán. A Bécsben működő kereskedők, elsősorban az augsburgi- ak és nürnbergiek, azonnal panaszt emeltek az intézkedések, legfőképpen az 67 Vö. PÁLFFY Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. (Magyar Századok, 6.). 125. 68 A harmincadigazgatás Mohács utáni története önállóan mindmáig feldolgozatlan. Széles aspektust! összefoglalást Ember Győző munkája ad: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet, 1.) 204-229., 448. A Mohács utáni négy évtizedről: ACSÁDY IGNÁC: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt, 1526-1564. Bp., 1888. 123-161. A bevételek nagyságrendjéről ugyancsak ő közölt adatokat: ACSÁDY I.: i. m. 267-270. Az Edlasperg-ügyről idézett tanulmányomban írtam: GECSÉNYIL.: Az Edlasperg-ügy, i. m. A harmincadigazgatás 1549-ben bekövetkezett átszervezése (amelyről a MOL E 21 sorozatában több királyi dekrétum található, 1. pl. 1549.1- 2., 63-66. és 91-92.) önálló feldolgozást kíván, annál is inkább, mert egyik meghatározó pontja a Habsburg uralkodók pénzügyi centralizációjának. 69 A magánvámokról (vö. ACSÁDY I.: i. m. 160.) érintőlegesen írtam: GECSÉNYI L.: Az Edlasperg-ügy, i. m. 279-280.; GECSÉNYI LAJOS.: Győr kereskedelmi szerepének változása a 16. században. Arrabona, 26-30. Győr, 1991. 27. Szerepük bemutatása ugyancsak a kutatás adóssága. 70 StAN Briefbücher. Bd. 182. 201.; Bd. 188.10-11.; Bd. 192.100-102. 423
