Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Folytonosság és megújulás kezés ezzel értelmét vesztené; mindenekelőtt azonban a tilalom bevezetése nyomán a törökök felismernék, hogy húshiány van és megakadályoznák a további állatfelhajtást. Miksa császár húsz nappal később Augsburgban kelt leiratában elfogadta álláspontjukat és elvetette Teufel javaslatát.62 Ezzel általánosságban egyszer s mindenkorra eldőlt a kereskedés szabadságának kérdése, ami viszont korántsem jelentette azt, hogy — mindenekelőtt Habsburg oldalon — hosszabb-rövidebb időre ne érvényesültek volna tartós vagy éppen eseti korlátozások. Ezek sorában leglényegesebb a fegyverek, a fegyverként használható munkaeszközök (sarló, kasza, kés), valamint az ólom és a réz török területre történő eladásának a tilalma volt, amit a magyar országgyűlés 1563-ban (majd utóbb még többször) be is cikkelyezett.63 Mindezzel együtt számos adat utal arra, hogy a tilalmat aligha tartották be, és a csempészés — éppen a nürnbergi fegyverkovácsok jelentős bécsi szállításaira támaszkodva — gyakran mindennapi üggyé vált.64 A szembenálló feleknek a kereskedésre vonatkozó megállapodása azonban nem terelte el a császári hatóságok figyelmét azokról a veszélyekről, amelyek a török alattvalóknak (magyaroknak és délszlávoknak) az osztrák területen vagy éppen a birodalmi tartományokban történő szabad közlekedéséből származhattak. Annál is inkább, mert az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat, a '30-as években ismétlődő támadások, legfőbbképpen pedig Buda, majd Fehérvár, Esztergom végleges megszállása állandó félelemérzetet, rettegést keltettek a lakosságban. Ezt nem csupán a félelmetes ellenség esetleges újabb támadásának a lehetősége táplálta, hanem minden olyan tényező, amely valamilyen módon kapcsolódott az oszmán hatalomhoz, elsősorban a Lajtán túl felbukkanó idegenekhez, akikben sokak kémeket véltek felfedezni. A velük szemben tett és teendő intézkedések az 1540-es évek közepétől állandóan visszatérő témái Bécs város magisztrátusa, az Alsó-ausztriai Kamara és az uralkodók közötti levélváltásoknak. Az elképzelések az idegenek nyilvántartásba vételétől és szigorú ellenőrzésétől a bécsi piacközpontnak, az itteni és a környékbeli vásároknak a határ menti települések valamelyikébe történő áttelepítéséig terjedtek.65 A dilemmát végül ebben az esetben is a pénzügyi megfontolások és a gazdasági érdekek döntötték el. A császárváros teljes gazdasági elszigetelésének következményeitől megrettenve az 1560-as évek végén a hatóságok ismételten elvetették a Bécs és környéke lezárására vonatkozó terveket. így azok az 1544- ben kiadott intézkedések maradtak érvényben, amelyek a török területekről « ÖStA HKA NÖKA RN 47.1566. Juni. 63 Magyar törvénytár 1526-1608. évi törvényczikkek. Bp. 1899. 521.1563. évi 67. te. 64 Vö. GECSÉNYI Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században. (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez). Századok, 129. (1995) 4. sz. 771-774. 65 Az idegenekkel (így a magyarokkal) szembeni magatartást igen jól adja vissza Bornemisza Gergely egykori budai polgárnak 1547-ben Bécsből, Nádasdy Tamáshoz írott levele, amelyben tájékoztatja őt a magyaroknak a polgármesterhez történt beidézéséről, összeírásáról és a kiutasítás lehetséges veszélyéről. MÁLYUSZ ELEMÉR: Az Országos Levéltár Nádasdy levéltárának magyar levelei, VI. Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1. sz. 90-91.131. sz. 421
