Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai A harmincadigazgatás feltételrendszerét a hivatalnokok személye, lakás- és „iroda"-viszonyai, megfelelő utasításokkal való ellátottságuk határozta meg. Az általános gyakorlat szerint egy-egy harmincadnál egy harmincados (tricesimator, Dreissiger), egy harmincadellenőr (contrascriba, Gegenschreiber), a nehezen meghatározható feladatú „segéd" vicesgerens továbbá lovas útfelügyelők teljesítettek szolgálatot. Természetesen a meglátogatott hivatalok mindegyikében működött harmincados, ámde az ellenőrző tanácsos Ikervárott a tisztviselőt nem találta otthon, sőt még a nevét sem jegyezte fel. A rajkai harmincados Lukas Svár a látogatás előtt röviddel, a bécsújhelyi Andreas Rudolf pedig két hónappal korábban meghalt. Utóbbi tisztségét még nem adták át senkinek, feladatait az ellenőr segítségével özvegye látta el. Rajkán ellenőr hiányában a segéd számolt be működésükről. A legfontosabb helyek vámosai kivétel nélkül nemes emberek, tekintélyes személyek voltak. Köpcsényben vitézlő Podhoranszky Dániel, Sopronban Tallián Péter (a neve mellé tett jelző szerint „képzett/qualificatus"), Nezsiderben Matthias Premier („képzett, a harmincadügyekben elég jó tapasztalattal"), Magyaróvárott Miticzky Mihály, Győrben Farkas András („jól képzett"), Komáromban Kőszeghy Adám („elég képzett"). Bizonyos azonban, hogy a többiek sem nélkülözték az alapvető ismereteket, nevük alapján ítélve egy részük német anyanyelvű polgári, esetleg jobbágyi családból származott. A nyelvtudás bizonyára döntő szempont volt alkalmazásuknál, hiszen az ügymenetben legalább két (magyar, német) vagy több (latin, horvát) nyelvet kellett tudniuk. Bruckban Johannes Tridll, Hofban Bernardovich Márton, Vimpáczon Johannes Rudolf a Meczerat („német"), Ebenfurtban a testvére Heinrich Christoph a Meczerat, Szentmártonban Thomas Kienczel („különböző helyeken gyakorlatot szerzett és a gyakorlati ismereteket tekintve elég képzett"), Hochenwolkersdorfban Thomas Grayner vezette a harmincadhivatalt. A származás a szentmártoni Kienczelnél merült fel igen élesen. Az „egregius" (vitézlő) címmel illetett hivatalnok Esterházy Pál lánzséri uradalmában született, jobbágy gyermekeként. Nádasdy Ferenc gróf országbíró, akinek a továbbiakban még részletesen tárgyalandó szabálytalan kereskedelmi ügyletei miatt ellentétei voltak a harmincadossal, erre hivatkozva javasolta Esterházynak, hogy követelje a Magyar Kamarától a tisztviselőnek, mint szökött jobbágyfinak a visszaadását. A helyi plébános és a vármegyei szolgabíró rendszeresen zaklatták őt. Kéry Ferenc gróf bizonyosan hasonló indítékokból „kurva paraszt fiának" („rustico meretricis filio") gyalázta. Esterházy volt egyébként, aki a nagymarton/mattersdorfi vásáron megtiltotta a harmincados zászlajának kitűzését, azaz a királyi harmincadvám szedését. A nagyobb forgalmú központokban, összesen hat helyen, volt ellenőr. Magyaróváron Doborgazy Adám, Győrben Király János, Komáromban Langh Ádám, Sopronban Sveninger János, Ebenfurtban Christoph Kolaiz, Bécsújhelyen Christoph Gerübel helyi polgár. Ugyancsak polgárember, Johann Adam Huttenlő városi szenátor vezette a kiemelt fontosságú ruszti fiókharmincadot. Köpcsénynél Partinger feljegyezte, hogy a visszaeső forgalom miatt elbocsájtot365
