Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Gecsényi Lajos ták az ellenőrt, Bruckban ugyanezen ok miatt felesleges alkalmazni. Vimpáczon, Rajkán és Nezsiderben évekkel korábban megszüntették a tisztséget, vélhetően hasonló okok miatt. „Segédek" viszont kivétel nélkül működtek, igaz Köpcsényben például egy 16 éves fiú látta el e feladatokat. A brucki (Klemens Pál), az ebenfurti (Simon Leeb) a vimpáczi (Szaller Vid) és az óvári „segédekénél elismerték képzettségüket, annál is inkább, mert Leeb előtte Bruckban és Gátán is dolgozott már évekig. A nagyforgalmú magyaróvári hivatalban az okozott gondot, hogy a segéd egyúttal gróf Draskovich Miklós óvári vámszedőjeként is működött és egyszerre mind a királyi harmincadot, mind a magánvámot követelte a kereskedőktől, mai ellen az érintettek panaszt tettek. A piacnapokon, „ahol nagy a tolongás és a munka határtalan" a „segéd" tisztéből fakadó feladatoknak nem is tudott eleget tenni. Hiszen két úrnak senki sem szolgálhat („nemo duobus Dominis servire possit") — írta Partinger tanácsos. Többségüket a jelentés azonban név szerinti említésre sem méltatta, bár valamennyi az ellenőrzés alkalmával tette le az előírt hivatali esküt. A vámtisztviselők feladataira vonatkozó utasítások léte, lakáskörülményeik, az iroda elhelyezése éppúgy nem maradhatott ki az ellenőrzésből, mint személyes felkészültségük. A személyre és hivatalra szóló instrukciók hiánya meglepő módon meghaladta a várható hányadot, hiszen elméletben minden újonnan megbízott harmincadosnak a „kinevezési okmányát" az instrukció jelentette. Bruckban, Hofon, Hochenwolkersdorfban és Komáromban Partinger egyáltalán nem talált utasítást, Köpcsényben egy korábbi, a nagyszombati harmincadra szóló instrukció alapján dolgoztak, Szentmártonban és Nezsiderben az előző tisztviselők által hátrahagyott szabályzatot használták. Vimpáczon Meczerat harmincados a testvére által kölcsönzött utasítást mutatta be. Bizonyos mértékben jelezte a vámszedőhely fontosságát és hagyományait az a tény, hogy mely településen volt kincstári tulajdonú épület, mely városokban, falvakban élt a tisztviselő bérelt lakásban. Köpcsényben, Bruckban, Bécsújhelyen, Szentmártonban, Sopronban, Nezsiderben, Ovárott, Győrben, azaz a régi vámszedő helyeken, mindkét tisztviselőnek lakást biztosító kőépületeket (a szó mai értelmében is vehető középületeket) talált az ellenőrzés, még ha legtöbbjük tatarozásra is szorult. Ezekben őrizték a vámcédulákat (scheda) és a pénztári ládákat, itt tűzték ki a harmincados zászlaját. Bécsújhely volt az egyetlen kivétel, ahol a Magyar Kapu mellett újonnan épített harmincados ház állt. Győrben az erődváros központjában fekvő harmincados házat 1658-ban nagy költséggel állították helyre, de a tető már megrongálódott. A tisztviselők közül csupán az ellenőr lakta a földszintet. A harmincados, bár nem lakott ott, magának foglalta le az emeletet és a padlást, ahol gabonát, sót, szalonnát és más élelmiszert tárolt. A raktározás nem használt a falaknak, miként az sem, hogy a hivatalba jövő falusi emberek rendre felmásztak az ablakokra. Partinger tanácsos úgy vélte, hogy a harmincadost fel kell szólítani vagy lakjon a házban, vagy engedje át az emeletet az ellenőrnek, akinek a földszinti lakás szűkös volt. Hofon, Ebenfurton 366
