Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Gecsényi Lajos információink sincsenek a harmincadok (tricesima/Dreissigist), mint hivatalok folyamatos működéséről. A Partinger jelentés 15 harmincadhivatalt sorolt fel, melyeket a tanácsos meglátogatott, és megemlített 16 fiókhivatalt (filiale) illetve 4 ügyeleti helyet (inspectio — vásárok idején kitűzték a harmincados zászlaját), ahol — egy kivétellel — nem járt, de tájékoztatást kapott róluk. Különös gondot jelentett az Ikervár környéki fiókharmincadok meglátogatása, amitől az utak bizonytalansága miatt Partingernek el kellett tekintenie. Ezek igazgatása a harmincados számára is életveszéllyel járt, nemcsak a török közelsége és a kóborlók miatt, de a Batthyány család szolgái miatt is, akik a harmincadokat a család magánvámjai konkurensének tekintették. A veszprémi és pápai filiákat a jelentés csupán mellékesen említette, minden érdemi megjegyzés nélkül. A harmincadok egyharmada, szám szerint öt, (Bruck, Hof, Ebenfurt, Bécsújhely, Hochenwolkersdorf) a fiókhivatalokból három (Sommerein, Mannersdorf és Pilgersdorf) Alsó-Ausztria területén, a határ túloldalán feküdt, ami azonban nem befolyásolta a Magyar Kamara illetékességét és így a vizsgálat lefolytatását. A meglepő ténynek, nevezetesen annak, hogy a Magyar Királyság vámigazgatásának részét képező hivatalok „külföldön" települtek, az országgyűlési határozatokban nem találjuk nyomát. Ember Győző adatai szerint első előfordulásuk az 1648 és 1662 közötti időre tehető. Kétségtelen, hogy — még pontosan felderítendő — létrehozásuk hátterében a közjogilag önálló, de közös uralkodó alá tartozó országrészek egységes pénzügyi adminisztrációjának (ezen keresztül a vámrendelkezések betartásának szigorúbb ellenőrzése) az 1540-es évektől felbukkanó gondolata állt.4 A megvizsgált hivatalok földrajzilag három csoportba sorolhatók. 1.) Az ország belsejében fekvő kereskedelmi csomópontokban (Komárom, Győr, Ovár, Nezsider, Sopron — utóbbi ruszti kirendeltséggel) működő vámszedő helyek. 2.) A határtól ugyancsak beljebb, a török hódoltság irányából jövő utak ellenőrzésére az 1647:89. te. alapján felállított ikervári hivatal, hét kirendeltségével, melyek együttesen Kapuvártól Csapodon, Sárváron, Rumon, Hollóson, Szentgróton és Körmenden át egyben a déli utakat is felügyelték. 3.) A nyugati határon Rajka, Köpcsény, Bruck (fiók Gáta), Hof (a Lajta-hegység mindkét oldalán fekvő kismartoni, szentgyörgyi, feketevárosi, fejéregyházi, mannersdorfi és sommereini filiákkal illetve a (császár)kőbányai inspekcióval), Vimpácz (Wimpass), az 1660 táján alapított Ebenfurt (ügyelet Neufeldben és Büdöskúton), Bécsújhely a Lajta folyó mentén, tovább délkelet felé Hochenwolkersdorf (filiale Pilgersdorfban), Szentmárton (a hegykői/ heiligensteini vásárokon ügyelettel). A Lajta- és a Rozália-hegységek mellékútjain igen gyakori határmenti csempészéseket elsősorban az ott sűrűn telepített vámhivatalok voltak hivatva megakadályozni. 4 Ennek a kérdést még nem dolgozták fel. Egyes elemeinek áttekintése megtalálható: EMBER Gy.: i. m. 224-225. Az 1540-es években történt első intézkedésekről ld. Gecsényi Lajos: Az Edlasperg- ügy. A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében. Történelmi Szemle, 34.1993. 3-4., ill. a jelen kötetben. 364
