Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)

Becs és a hódoltság

jogáról minden alkalommal kötelesek esküt tenni — rendelte el a királyi parancs, melyet nemcsak az udvarbíró, de Andreas Kielmann főkapitány is kézhez kapott.56 Ez utóbbi annál is inkább szükségesnek látszott, mert Hans Tatzger udvarbíró egy korábbi jelentéséből és éppen Thököly Sebestyén vallomásából ismert, hogy a nagyszombati, debreceni és máshová való kereskedők, akik hajóikkal a vízen Budára és onnan a szárazföldön Erdélybe tartottak, a gyors továbbhaladás reményében (amit a török és rác kémektől, a hajdúktól való félelem ösztökélt) a végvári tisztek jóindulatát ajándékokkal (szappan, vászon stb.) igyekeztek elnyerni. Ilyenkor azután könnyen megzsarolták őket, amit a főkapitány lett volna hivatva megakadályozni.57 Az eskütétel kötelező előírása, mint azt a Magyar Kamara irataiból tudjuk, éveken át tartó huzavonát okozott. Az áruk pillanatnyi tulajdonjoga ugyanis a hitelbe vásárlás viszonyai, illetve az „alvállalkozók" szerepe miatt kibogozhatatlan volt. Ezt a vámosok pontosan tudták, hiszen a megbízók legtöbbször jelen sem voltak a vámolásnál. A szállítók — javarészt hódoltsági lakosok — viszont biztosítani akarták a vámmentességet, ezért megbízójukra való hivatkozással kitértek az eskü letétele alól. A hamisan esküvést nem vállaló kereskedők számára nem maradt más lehetőség, mint hogy az Udvari Kamarához forduljanak és megkíséreljék elérni egy, a tulajdonjogot nem firtató esküszöveg kiadását.58

A komáromi vám (természetesen teljesen függetlenül az itteni kiviteli harmincadvámtól) jelentőségével függött össze az is, hogy itt történtek a legerőteljesebb kísérletek a kiváltságokkal rendelkező települések jogainak felülvizsgálatára. 1577-ben Szőts István (nyír)bátori polgártól foglalták le áruit, mert nem akart Komáromban vámot fizetni, mondván: városa lakói szabadságot élveznek. Be is mutatta a privilégium másolatát. Az Alsó-ausztriai Kamarának ez ügy kapcsán készített jelentése szerint Magyarországon Nagyszombat, (Nagy)maros, Győr, Trencsén és néhány más város kapott ilyen vámszabadságot, ámde ezek közül csak Nagyszombaté a régi és kipróbált. Szőts végül visszakapta az áruit, de Andreas Hirsch komáromi vámos nyomatékosan felhívta a kamarai tanácsosok figyelmét a városi kiváltságok elismeréséből fakadó károkra, jövedelem csökkenésekre.59 Kevésbé járt szerencsésen Bácsi (Bachy) Péter kolozsvári kereskedő, aki egy 1575. október 15-én Bécsben, a Magyar Udvari Kancellária által kiállított menlevéllel közlekedett, amelybe Kolozsvár ősi jogai alapján a vám- mentességet is belefoglalták. Több éves szabad menetel után 1579-ben szemet szúrt e kiváltság és vizsgálat indult az ügyben. Joó János a királyi udvar magyar

56 ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 120. 600.

57 Tatzger jelentése: ÖStA HKA HFU RN 22. 1571. jun. 160-162. Thököly vallomása: ÖStA KA HKRA Exp. 1575. Aug. 276. „darumb géb er auch zu Commom khain Mauth, sondern den Obristen oder Burggraven schenk er etwas nach gelegenheit Saiffen, Leinwat unnd dergleichen".

58 Az eskütétellel kapcsolatos vitát részletesen ismertette: ZimáNYI Vera: Adalékok Thököly Sebestyén és partnerei kereskedelmi tevékenységének történetéhez. Történelmi Szemle, 27. (1984) 1-2. 61-66.

88 ÖStA HKA HFU RN 38.1577. Okt. 33-38.

353