Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)
A végvári harcok taktikája volt megtalálható, ők is hiányos fegyverzettel. A gondok megszüntetését, a fegyverzet javítását, a káptalannal való viták befejezését illetően a Haditanács tagjai az 1577-es hadi tanácskozásnak Győrről tett megállapításaira hívták fel a figyelmet. A hadi tanácskozás állásfoglalása valóban részletesen szólt Győrről, mégpedig annak a memorandumnak az alapján, melyet az augusztusban főkapitányként ismét Győrbe rendelt Andreas Teuffel készített és az Udvari Haditanács 1577. októberi iratai között fekszik el. Teuffel emlékiratának meghatározó mondanivalóját ilyképpen foglalta össze: „Ubi non est ordo, ibi sequitur confusio — Ordnung erhellt guett Regiment. Ist ein alte Regel, und wo vil hausswiert in einem hauss verhanden, da geht es selten recht zu handen" — írta. Azaz magvarul: „Ahol nincs rend, ott széthúzás van. A rend jó kormányzást tart. Ahol sok gazda van egy házban, ott ritkán lehet jól irányítani."40 Ennek megfelelően hangsúlyozta, hogy a főkapitánynak tekintélyt és rendet kell tartania, amihez hatáskörre van szüksége, hiszen Győr nemcsak a királyság, de az egész nyugati kereszténység védelmét ellátja. Szóvá tette azt, hogy a vár parancsnoka kevés megértésre talált a katonai szempontok érvényesítésénél. Alapvető gondként jelölte meg a város kereskedelmi jellegét, a győri káptalan, mint földesúr jelenléte, és a hadászati érdekek közötti ellentmondást. Javasolt intézkedései e problémák megszüntetését célozták. így célszerűnek találta a Káptalan Sopronba, Szombathelyre vagy Körmendre való áthelyezését, és ezzel a polgárság teljes katonai alárendelését. A harmincadhivatalnak a külvárosba történő kitelepítése egyúttal a hódoltsági kereskedők kitiltását, a várban közlekedő idegenek számának, azaz a kémveszélynek a csökkenését jelentette volna. A katonák saját bevásárlásaikat az erre szakosodott markotányosoknál tudták volna elvégezni. Kifogásolta az élelmezési és építési hivatalok személyzetének különállását és alkalmankénti fegyelmezetlenségét, miként a katonaság rossz ellátását is. A tanácskozásban kialakult vélemény (vélhetően Teuffel ott szóban is elmondta megállapításait) magáévá tette a város feletti rendelkezési jog megosztottságát bíráló álláspontot, a hódoltsági marhahajcsárok állandó közlekedéséből fakadó veszélyeket, a katonák lakhatási (igen nehéz a polgárokhoz beszállásolni) és megélhetési (tilos legeltetni és halászni) nehézségeit, melyeket részben a Káptalan ellenállására vezettek vissza. A megoldásnak a jelenlévők is a Káptalan kitelepítését tartották és javasolták, hogy az uralkodó a legközelebbi országgyűlésen — az egyháziak korábbi ellenállását nem tekintve — minden tekintélye és hatalma latba vetésével vigye ezt keresztül. Egyedülálló módon felvetették azt is, hogy az erődvárost a káptalani tulajdonjog fenntartásával csatolják Ausztriá40 Teuffel visszatérésére: ÖStA KA HKR Prof. Bd. 165. 82. Az általa készített szakvélemény: Uo. AFA No. 1577/10/5. 335
