Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
sigillarest (pecsétpénz), amelyet a szüret idején elszállított minden hordó bor után fizettek.56 Összességükben a pénzbeli terhek igen alacsonyak és a járadékrendszeren belül jelentéktelenek voltak. A döntő szolgáltatást a termények után fizetett természetbeni adó, a kilenced jelentette mind a tokaj-regéci Szapolyai-, a patakújhelyi Pálóczi-uradalmakban, mind a szepesi káptalan liszkai és több köznemes tolcsvai birtokain.563 A tokaji uradalom 1565. évi urbáriumának Szapolyai János időszakára visszatekintő részei mindössze Zombornál jegyzik meg azt, hogy itt az új ültetésű szőlők 7 évig tehermentesek.57 Azt, hogy e szolgáltatás az extraneus, így a polgári tulajdonban levő szőlőket is terhelte, éppen a mentesítő oklevelekből tudjuk. 1497-ben Szapolyai István Szatmári György prépost, királyi nótárius szántói szőleit (előtte Szatmári Ferenc kassai polgár tulajdonában) és házát „ab omni solutione et alio quovis onere et iurisdictione officialium ac iudicis et iuratorium civium eiusdem oppidi nostri eximimus et libertavimus, demptis tamen, solutione nonarum nobis de dictis suis provenire debitis...".58 1511-ben Bánffy László és Gerendi Péter, 1513-ban Perényi Imre az eperjesiek tolcsvai szőleit mentesítik minden teher, így a kilenced alól is.59 A munkajáradék utolsóként tűnik fel, de egyedül csak a Szapolyai-, majd Serédy-féle tokaj-regéci uradalmakban tudjuk kimutatni a XVI. század '20-30-as éveitől. Itt viszont a jelek szerint a városok és a polgáraik is teljesítettek robotot. Ezen a bártfaiak úgy segítettek, hogy napszámot fizettek saját vincellérüknek a teljesített robotért.60 A hegyaljai városi és polgári birtokszerzés folyamatának első néhány évtizedét áttekintve tehetjük fel a kérdést: milyen okok váltották ki a polgári szőlőbirtok megjelenését ezen a vidéken? Az adatok alapján úgy látjuk, hogy a birtokvásárlások megindulásában döntő hatóerőként az északkelet-magyarországi városcsoport (Kassa, Eperjes, Lőcse, Gecsényi Lajos 56 Szőlőszámadáskönyv. 1495., 1506. és 1539. év. A szegedi járadékfajtára: Reizner János: Szeged története. IV. köt. 74-78. Nagyszombatra: MÁLYUSZ E.: Az 1498:41. te., i. m. A sigillares-ra ugyancsak Reizner és Mályusz közöl adatokat. 56a Egyéb természetbeni szolgáltatásnak mint pl. a XVI. század második felében már bevett „ajándéknak" (munera v. ferto) nincs nyoma a forrásokban, noha a bártfai számadáskönyv igen részletes adatokat tartalmaz. E szolgáltatásfajtáról: N. KISS I.: i. m. 94. 57 A kilenced létéről tanúskodik a regéc-tállya-tokaji uradalmak tokaji részén Szapolyai István özvegye, Hedvig tescheni hercegnő és fiainak oklevele, mely a tokaji pálosokat mentesíti a kilenced alól. MÓL DL 24 378. A patak-újhelyi uradalomban Zsigmond király 1387. évi oklevele, mely Perényi Péter jobbágyainak szőleit mentesíti Patak és Újhely promontóriumain — MÓL DL 7310. —, valamint a leleszi konvent protocollumának bejegyzése 1450-ből a Pálóczi testvérek között az újhelyi borkilenced beszedéséről és elosztásáról szóló egyezségről — Adalékok Zemplén vármegye, i. m. 231.. Továbbá a leleszi konvent 1494. évi oklevele (Pálóczi Imre özvegye és leánya nevében) az újhelyi pálosok szőleinek kilenced alóli mentesítéséről. MÓL DL 20 190. Zomborra: MOL U et C No. 89/3. 58 MÓL Filmtár. C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. Miscellanea. No. 57. 59 Uo. C 300. d. Eperjes Város Levéltára. No. 998. 60 Szőlőszámadáskönyv. 1499. év 18
