Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján Bártfa, Szeben) XV. századi gazdasági megerősödése és azzal kölcsönhatásban a kereskedelmi élet (elsősorban a lengyel kereskedelmi forgalom) fellendülése játszott közre.61 A kereskedelmi forgalom szélesedése, az üzleti kapcsolatok bővülése következtében általános igény jelentkezett olyan vagyoni érték kialakítása, megszerzése iránt, amely bármikor fedezetként szolgálhatott az üzletekhez. Ilyen értékként, mint ezt a kassai Vorbotsbuch tanúsítja, elsősorban ingatlanok jöhettek számításba. Önmagában azonban ez az igény még nem inspirált volna szőlőbirtok vásárlására, s ha igen, akkor sem biztos, hogy ez éppen a Hegyalján jelentkezett volna. A szőlőt szabad forgalma, értéke azonban különösen alkalmassá tette erre a szerepre, a Hegyalja kiválasztódását pedig a lengyel borpiac felvevőképességének növekedése határozta meg. Noha ez utóbbi vonatkozásban a lengyel források többségének hasznosítása még a jövő feladata, a hazai adatok alapján is bizonyos, hogy Lengyelország déli területein már a XV. század második felében élénk kereslet nyilvánult meg a magyar borok iránt.62 Ezt döntően a szerémi bor elégítette ki mindaddig, míg olyan mennyiség iránt nem jelentkezett igény, melyet a nagy távolságok, szállítási problémák miatt teljesíteni nem lehetett.63 Ez késztette a városok — elsősorban Kassa — polgárait arra, hogy felmérjék az olcsó és átlagosan jó minőségű helyi (kassai, miskolci, szikszói, hegyaljai) borok árusításában rejlő lehetőségeket. A kassai és tokaji bor csaknem minden kassai polgárnak hasznot hozott, míg a délvidéki bor csak azoknak, akik Krakkó felé továbbították vagy kereskedtek vele.63a Az ő számukra térültek meg egyedül a magas szállítási és egyéb járulékos költségek. A szerémségi borok és a helyi borok kiviteli arányát a bártfai harmincadjegyzék illusztratív adatai is érzékeltetik. A kétfajta bor különválasztásának alapját a feltüntetett hordóegység képezi: míg a szerémi bort általában mindig hordókban (vasa) szállították, a helyi borokat általában ún. félhordókban (media vasa). Eszerint 1475-ben 15 hordó szerémi és 59 félhordó helyi bort vittek át a bártfai harmincadon. Negyedszázaddal később, 1503-ben kizárólag 370 félhordó helyi borról, majd 1510-ben 121 félhordó helyi és 11 hordó szerémi borról szólnak a bejegyzések.64 61 A városi lakosság mezőgazdasági felvevőpiacának kiterjedését, a külföldi piac táguló lehetőségeit összefoglalóan vázolja fel: Pach Zsigmond PÁL: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV- XVII. században. Bp., 1963. 61-63. Okfejtése azonban elsősorban a fejlődő paraszti árutermelés oldaláról ismerteti a problémát. 62 Komoróczy György idézett munkájában arról ír (KomorÓCZY Gy.: i. m. 224.), hogy a déli lengyel területen a XV. század végén folyt még szőlőművelés, noha a borok gyenge minőségűek voltak. Ezzel szemben Fügedi Erik volt szíves figyelmem felhívni a legutóbbi kutatások eredményeire, melyek szerint a lengyel nemesi és paraszt birtokon egyáltalán nem volt szőlő: Zary historii gospodarstva wiejskiego, I. Warszawa, 1964.347-348. 63 FÜGEDI E.: Kaschau, i. m. 202. Uo. 202. 64 A XV. század első feléből fennmaradt harmincadjegyzékekben (1448-1457) a bor még igen kis mennyiségben szerepel. A közölt adatokra: 1475: MÓL Filmtár. C 246. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2071.; uo. C 246. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2071.; 1503: uo. C 264. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3766.; 1510: uo. C 265. d. Bártfa Város Levéltára. No. 4147. 19
