Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez lakos.52 A sort azokkal az oklevelekkel lehetne folytatni, amelyeket az egyházi javadalmak alapításakor, az egyházaknak történő adományozásoknál már felsoroltunk. A képet, amelyet a nem helybeli, azaz extraneus birtokosokról alkothatunk, az 1373-as tarjáni tizedperben kihallgatott tanúk felsorolása teszi teljessé. A győr-káptalanvárosi és királyi városrészi polgárok mellett vallomást tettek asszonyfalvai, alsoki, ravazdi, lázi, péci, szerecseni, tápi, kisécsi, kispázmándi, bőnyi, enesei, bajcsi, nagyécsi, molnári, kimlei, megyeri, mecséri, barbacsi, démi, szalóki és magasi jobbágyok. A kör tehát messze meghaladta a megyehatárokat, amikor nyugat felé Moson megyébe (Kimle, Mecsér), dél felé Veszprém megyébe (Lázi, Dém, Szalók) és Vas megyébe (Molnári, Magasi) is átnyúlt.53 Mindez megegyezik a szerémségi, a hegyaljai vagy éppen a Fertő vidéki állapotokkal és mutatja azt a szerepet, melyet a sokorói borok a vidék ellátásában játszottak. Ilyen körülmények között a művelés megszervezése, borok szállítása és tárolása nem csekély erőfeszítéseket követelt. Sajnos azonban erre vonatkozóan a XIV-XV. századból csupán egy-egy elszórt, töredékes adat áll rendelkezésre. így például egy oklevél, 1477-ben a nagyécsi szőlőhegyben földből készített pincét („celarium terreum") és szüretelőhelyet („locus vindemiarum") említ az egyik extraneus szőlő szomszédságában.54 1525-ben (Nyalkái) Albert c. sebastei püspök, a győri Szent Adalbert-prépostság commendatáriusának hátrahagyott javai között számba vettek egy nyalkái szőlőt és több olyan eszközt, amely a szőlő- műveléssel függött össze: hordókat, prést, egy nagy kocsit a borszállításhoz, a hordók pincébe történő leeresztéséhez szolgáló csúszdát („korcholiafa").55 A győri káptalan számadáskönyvének első bejegyzései kifejezetten jelzik, hogy a saját kezelésükben levő szőlőkhöz minden esetben egész évre fizetett vincellért alkalmaztak (1496: Jó Miklós — Nyúl, 1528: Legat Simon — Pázmánd). A vincelléreken kívül egy-egy nagyobb munkára ezen felül természetesen külön napszámosokat is fogadtak. 1528-ban Pázmándon bizonyos Bíró Balázsnak a trágya szétszórásáért és a nyitásért fizettek.56 A szőlők szabad adásvételének megfelelően alakult a vitás, esetleg peres ügyek elbírálásának gyakorlata is. Ilyenkor általában nem az érintett terület földesurának joghatósága, hanem az adott település jobbágyközössége tisztség- viselőinek, bírájának és esküdtjeinek eljárása volt első fokon meghatározó. Ezt bizonyítja II. Ulászló király 1492. április 6-án kelt parancsa Héderváry Ferenchez. A király elrendelte, hogy Héderváry, mint Kisbaráti földesura, vizsgálja felül a kisbaráti bírák és esküdtek ítéletét nemes Nagylucsei Damján és nemes Wrach György perében. Nevezettek nemes Bajcsy Tamás szőlője felett pereskedsz PRTII. köt. 428.154. sz. és uo. PRT VIII. köt. 97. old., Ul. VIII. köt. 379.102. sz. 53 PRT VIII. köt. 394-396.111. sz. 54 GyMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 22. sz. 55 Uo. 125. sz. 56 GyEL GyKML Káptalani számadáskönyvek. 1. köt. 17-18. és 2. köt. 7. 199
