Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Gecsényi Lajos tek, a vételi elsőbbségi jog kérdésében. Nagylucsei elégedetlen volt az ítélettel, s ezért keresett jogorvoslatot a királynál, illetve a község földesuránál.57 A király, az egyházi és világi földesurak tulajdonában levő szőlőket — miként erre már az új telepítésekkel kapcsolatban utaltunk — jelentős szolgáltatások terhelték. A XIII. században a királyi szőlőművesek által megmunkált szőlők termésének számottevő hányada a királyi udvart, illetve a különböző főméltóságokat illette. Ezek csökkentésére csak külön kiváltságok alapján nyílt lehetőség. 1240-ben kelt az a királyi privilégium, amelyben a győri várhoz tartozó sági, tarjáni, nyúli és écsi vincellérek számára fontos kedvezményt biztosítottak. Korábban a szőlők termésének felét tarthatták meg, s a termés másik felének 2/3 része a királyé, 1/3 része a győri királyi ispáné lett. Ehelyett a jövőben minden háztól 20 bolgyéni (szerémi) köböl bort adnak a győri ispánnak és egy nehezéket (pondus) Szent Mihály-napkor a királyi pohárnokok ispánjának.58 A királyi szőlők jelentős részének eladományozását követően az új birtokosok igyekeztek a szolgáltatásokat tovább növelni, illetve az új telepítésű szőlőket minél nagyobb adóval terhelni. A tized, a kilenced mellett — a „hegyjog", azaz a föld tulajdonjogának elismerése címén — természetbeni ajándékot (pl. szüretkor meghatározott mennyiségű bort), s pénzbeni censust követeltek. A terhek ellen a jobbágyok nyílt szembeszegüléssel is megpróbálkoztak, miként 1341-ben a nyú- liak, akik a bakonybéli apátnak járó ajándék adását tagadták meg. A nádor parancsára a pannonhalmi konvent emberei vizsgálták ki az ügyet. Jelentésükben előadták, hogy az eljárás során az apát felszólítására a szőlőművesek és hadi szolgálatra kötelezett jobbágyok („Vinitores et iobagiones exerxituales") felhagytak a „lázadással". Eskü alatt kijelentették, hogy az apátnak mindenben engedelmeskednek, az ajándékot és a tizedet megfizetik. Egyúttal azonban kérték, hogy az apát az évi 25 köböl borjárandóságot 20 köbölre mérsékelje. Erre ígéretet kaptak. A természetbeni adó terhét külön is jelzi, hogy annak megfizetését az apátsági mérték szerint kellett teljesíteni.59 A XIV. század közepén a különböző extraneus birtokosok is sorra megkísérelték terheik mérséklését elérni. Ezt nem utolsósorban az is ösztönözte, hogy Szigfrid pannonhalmi apát új szolgáltatásokkal próbálta meg az idegen birtokosok szőleit megadóztatni. 1356 novemberében kelt Szécsi Miklós országbíró ítéletlevele Albert királynéi jegyzők (mező) örsi népeinek szentmártoni szőlei ügyében. Az apát ugyanis a tizeden felül példátlanul magas adót: szüretkor hordónként 36 dénárt, nyitáskor szőlőnként 16 dénár értékű ajándékot követelt tőlük, s ezt Albert perrel támadta meg. A döntés István deák, az apátság képviselőjének érvelése és egy korábbi országbírói ítélet alapján született meg. István deák előadta, hogy a szentmártoni szőlőhegyen kezdettől fogva csak azzal a 57 Héderváry oki. I. köt. 472-474. 339. sz. 58 GyEL GyKML Pápóci prépostság iratai. Cimelio-téka I. No. 3/8. és Villányi Sz.: i. m. 54. A kiváltságlevél még számos kedvezményt biztosított a vámépeknek. Vö. GYÖRFFY GY.: i. m. II. köt. 596- 597. 59 AO IV. köt. 168-169.107. sz. 200
