Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Gecsényi Lajos vásároltak.46 Ugyanezen év végén Teszeri Babos (dictus) Péter fia István a béli apátság területén, Kajár falu határában fekvő vásárolt szőlejét adta tovább 72 dénár-márkáért Zerki György fiának.47 1430-ban nemes Felpéczi Benedek fia László két szőlejét bocsátotta áruba 22 aranyforintért, mégpedig Felpécen (a helyi, Szent Szűznek szentelt templom földjén) és Halin.48 1477-ben nemes Fábián deák kassai (egykor győri) lakos a nagyécsi határban, a pápóci prépost földjén levő („in loco Kechesso") birtokát 30 forintért Kajáry István nagyécsi jobbágynak adta tovább.49 Végül 1512-ből ismerjük azt az adatot, amely szerint Pinyédy Pál győr-káptalanvárosi lakos és Dákán Dénes révfalui lakos egy közösen örökölt szőlejüket Nyúlon („in loco Chokamál") 14 forintért a győri káptalan előtt Kerek Egyed nyúli jobbágynak adta el.50 A látszólag véletlenszerű, esetleges információk valójában igen fontos bizonyítékai a szőlőbirtok jellegének, a jobbágytelki kötöttségtől független mozgásának. Az a tény pedig, hogy a Mohács előtti évszázadokban ez a mozgás folyamatosan végbement, s különösen az egykori királyi vincellérek szőleinek szabaddá válása, illetve a Baráthi család földjeinek kvázi örökbérletként való kiosztása (1311) mutatja a szőlőtelepítéssel, mint kivételes munkabefektetést igénylő tevékenységgel együtt járó mentességek ősi gyökereit. Mint más oldalról való bizonyíték ide kívánkozik annak az adománynak a felidézése, mellyel IV. Béla a nyúli vincellérek szőleit is a turóci prépostságnak adományozta abban az esetben, ha örökös nélkül halnak el, s özvegyük nem vincellérrel köt újabb házasságot. Nyilvánvalóan éppen ezeknek a szőlőknek a végrendeleti hagyományozását, esetleges eladását, azaz kötöttségektől mentes mozgását kívánta ezzel megakadályozni.51 A felsorolt adatok többsége a magyarországi szőlőművelés más, igen fontos sajátosságára is fényt vet. ez a bevezetőben említett jelenség, a szőlők utáni vándorlás akár nagyobb távolságokra, a lakóhelytől távol eső — kiterjedt szőlőültetésre alkalmas földekkel rendelkező — települések határában történő birtokszerzés, a kor latin kifejezésével: az extraneitás. Létrejöttét csakis a szőlőbirtok előbb jelzett szabad mozgásának köszönhette, s nem egy esetben, mint a már említett 1311-es ügyben a szőlő telepítésének pillanatában kialakult. A Baráthi család által ültetésre kiosztott földek „bérlői", „tulajdonosai" között ugyanis mások mellett ott találjuk a győri István kovácsot. S ettől kezdve a leggyakrabban a győri városrészek lakóival találkozunk. 1353 és 1354 folyamán a győri királyi polgárok („hospites regales de Jaurino") pereskedtek szentmártoni szőle- ik miatt. 1368-ban Nyúlon a bakonybéli apát és a leveldi karthauzi prior dézs- maperében 4 győri lakost említettek, 1395-ben Nagyécsen szerepel egy győri 46 ZsO II. köt. 2183. sz. 47 Uo. 2862. sz. 48 HO III. köt. 360-361. 249. sz. 49 GyMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 51. sz. 50 Uo. 22. sz. 51 HO VI. köt. 159.110. 198
