Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján A tulajdonos lakhelyétől távol fekvő szőlők művelése csak bérmunkásokkal volt lehetséges. Ezeket a munkásokat részben a vincellér fogadta helyben, részben a városi polgárok familiárisai, cselédjei közül toborozták és vitték a Hegyaljára.55 Utóbbiak félfogadását kifizetődővé tette az alacsonyabb munkabér és alkalmazásuk időbeni korlátlansága. A helybeli napszámosok jelentős része ugyanis ebben az időben még rendelkezett kisebb-nagyobb szőlővel, s ez korlátozta munkavállalásukat. A „birtok" biztosította gazdasági függetlenség, illetve a munkához szükséges szakértelem pedig eleve magasabb munkabért jelentett számukra. A művelésre vonatkozó utasításokat hozó megbízottak, illetve a tulajdonosok említett látogatásai idején került sor a szőlőt (esetleg telket) terhelő szolgáltatások, adók kifizetésére, kiegyenlítésére. A városi-polgári birtokot terhelő járadékok fajtáit, mennyiségét esetenként meghatározónak tekinthetjük a birtok jogállása szempontjából. Mi volt a helyzet e tekintetben a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján? Sajnos a szolgáltatások rendszerét csak egy oldalról, a házzal és telekkel bíró extraneus polgárok részéről tudjuk szemügyre venni. A két típus — a szőlőbirtokos, valamint a szőlő-, ház-, telektulajdonos — közötti adózásbeli különbségekre már Mályusz Elemér, majd N. Kiss István felhívta a figyelmet. Eszerint csak pusztán szőlőbirtokos extraneus számíthatott a kilenced alóli mentességre, míg, aki házzal és telekkel is bírt, annak mindenféle közteherből részt kellett vállalnia.553 A tárgyalt időszakból ismert adataink: Bártfa város, Eperjes város, Szatmári Ferenc (ill. György) esetében a szőlő mellett az extraneusok mindenütt házat és telket is bírtak. így esetüket nem általánosíthatjuk valamennyi polgári birtokosra. A különböző szolgáltatások számbavétele azonban így is hasznos lehet a további kutatások számára. A pénzjáradék fajtái közül a szőlőterület után fizetendő censuson kívül (1495: „pro censu duarum vinearum in Zantho") találkozunk az ún. köböl dénárral (1506: denarios cubularios; 1539: cubulales sive census cubulorum). Ez utóbbi minden bizonnyal a szegediek által szőleik után fizetett „pecuniae tinales seu chybryonales" elnevezésű összeggel, illetve a Nagyszombatban is honos (ott a hegyvám összetevőjét alkotó) csöböradó pénzbeni megváltásával azonos. Még egy pénzadót tudunk regisztrálni, az ugyancsak országosan előforduló 55 A városi polgárok familiárisainak és cselédjeinek számáról, helyzetéről Bártfa vonatkozásában adatokat nyújt: GÁCSOVA, Alzbeta: K sociál ej átrukture vychodoslovenskych miest v prvej polovini 16. storoci. Historicky Öasopis, 13. (1965) 3. sz. A hegyaljai városi szőlőgazdaságról ebben az időben már idézett közleményem ad tájékoztatást. 55a MÁLYUSZ Elemér: Az 1498:41. te. Századok, 64. (1930) 9-10. sz. 809. és N. Kiss István: A mezőgazda- sági termelő népesség fluktuációja és az exraneus birtoklás a Hegyalján a XVI. század második felében (Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp., 1966. 81. 17
