Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos újonnan választott bártfai bírónak és utódainak a bírói székben, valamint a bárt- fai esküdteknek eladja.52 A városi társadalom legvagyonosabb rétegének képviselői, egyben a városi közigazgatás méltóságai testesítik meg tehát minden jel szerint a „város közösségét", mint jogi és gazdasági fogalmat egyaránt. A városi és polgári gazdálkodás belső rendszeréről kevés adat áll rendelkezésünkre, azonban elegendőnek tűnnek az egykori viszonyok körvonalazásához. Miként előbb, most is bártfai példához nyúlunk. A városok és polgárok birtokszerzése, mint az adatok mutatják, éveken, évtizedeken keresztül húzódó folyamat volt. Ennek során, különösen a kezdeti időszakban, több helységben vagy több szőlőhegyen vásároltak birtokot. Egységes gazdaság így az esetek többségében nem jött létre, viszont a szétaprózottság erősen megdrágította a szőlőművelés költségeit. A rentabilitásra való törekvés, a gazdasági fejlődés végül is a központosításra ösztönözte a polgárokat és városokat is. Ennek jelei voltak a már említett Kakuk-féle vásárlások és a bártfaiak tállyai gazdaságának kialakítása. Erről tanúskodik az is, hogy egy-egy nagyobb birtokosnak csak egy helység (vagy a közvetlenül határos mezővárosok) promontóriumain voltak szőlei. így Szatmári Ferenc, Schwarcz György szőlei Szántón és Tállyán, Russdorfer János szőlei Liszkán feküdtek. Az egy határban levő szőlőknél a tulajdonosok arra törekedtek, hogy ott helyben összpontosítsák a szőlőművelés, borkészítés valamennyi fázisához szükséges eszközöket. Ennek érdekében minden olyan polgár, aki tartósan berendezkedett szőlőművelésre, egyúttal házhelyet vagy házat, illetve pincét is vásárolt az érintett településen. Bártfa városa 1487-ben a második tállyai szőlővétellel egy időben megvásárolta Reyther Mihály telkét a házzal és minden tartozékával („cum omnibus ortibus, pratis ac fenalibus"), valamint a szőlőhegyen levő présházat a különböző felszerelésekkel (borsajtó, kádak, puttonyok stb.) együtt. Házat vásároltak ebben az időben Szántón s valamivel később Újhelyen is.53 Tudunk ezenkívül Szatmári Ferenc, illetve György szántói házáról, Eperjes városa tolcsvai telek- és házvásárlásról, Briger Péter és Jaskó János kassai polgárok tállyai házairól, Bártfa 1505-ben történt újabb tállyai házvételéről, Kakuk Mihály szántói kőházáról, a bártfai Baran Péter újhelyi házáról, Unger Gergely tarcali pincéjéről.54 A város, illetve a polgár házában, mint ez Tállyán kiderül, a szőlőművelést irányító vincellér lakott, akit egy-egy gazdasági évre fogadtak. O gondoskodott a munkásokról, a munkák elvégzéséről. Időnként a tulajdonos megbízottja ellenőrizte munkáját. A szüretre természetesen megérkezett maga a birtokos is, kellő számú kísérettel és fogattal, hogy részt vegyen a szüreten, majd pedig a bort kiforrás után a lakóhelyére szállítsa. 52 Lásd 43. jegyzetet! 53 Uo. Szőlőszámadáskönyv. 1487. év és uo. C 249. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2706. 54 Sorrendben: uo. C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. Ecclesiastica. No. 17.; uo. C 299. d. Eperjes Város Levéltára. No. 721.; uo. C 264. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3872.; uo. C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. MM Kakuk 6.; uo. C 266. Bártfa Város Levéltára. 4227; uo. C 6. d. Kassa Város Levéltára. Vorbotsbuch. 60r. 16
