Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött változtat a tényen, hogy a jelöltek között elvétve ott találjuk az iparos polgárság nem nemes képviselőit is, például Szűcs István céhmestert (1624), Temetvényi Csiszár Istvánt (1641), Simon Peck mészárosmestert (1688) és másokat is. Peck egyben az első német nemzetiségű jelölt is. Kevéssé van lehetősége a kutatásnak a városi, mezővárosi igazgatásban részt vevők iskolázottságának vizsgálatára. Az ilyen irányú tájékozódások általában megmaradnak a „deák" címet viselő személyek számbavételénél. Győrben két bírót illettek ilyen címmel, de ezen túlmenően az 1627-ben alapított jezsuita gimnázium anyakönyvei alkalmat kínálnak a szélesebb körű felmérésre. Kutatásaink az iskola történetét tárgyaló kötetben közreadott (bár nem teljes) névjegyzékekre terjedtek ki. Ennek alapján megállapítható, hogy hét főbíró látogatta a gimnáziumot, mégpedig nem csupán az alsóbb fokozatokat, hanem a felsőbb retorikai, poétikai fokozatokat is. Bizonyára nyolcadikként hozzájuk sorolhatjuk azt a Szőnyi Mártont, aki városi jegyzőként kezdte hivatali pályafutását, s akit 1663-ban a gimnázium Mária-kongregációjának tisztségviselői között említenek.40 Tény tehát, hogy a kiterjedt gazdasági és jogi ismereteket követelő városbírói poszton Győrben a XVII. század folyamán több esetben tanult, klasszikus gimnáziumi tanulmányokat folytatott személyek irányították a közigazgatást, és az igazságszolgáltatást. Ha megkíséreljük statisztikailag összegezni a XVII. századi főbírók választására vonatkozó adatokat, azt láthatjuk hogy 1600-1700 között 42 személy viselte a bíróságot. Ebben szerepelnek azok a helyettes főbírák is, akik a hivatali idejük alatt meghalt főbírák funkcióját vették át. Eltér a kép Debrecentől, ahol 1546- 1692 között 46 személy irányította a városigazgatást. Nem érdektelen azonban a kibontakozó tendencia: a század első négy évtizedében 21, a következő 60 évben 16 személy került a város élére. Az átlagos hivatali idő jelentősen megnőtt, aminek kézzelfogható jele, hogy míg kezdetben több városbíró töltötte be csupán egy évig a posztját, 1640 után ilyen eset már csak négy ízben fordult elő. Győrben is szerepet játszott a főbírák ismételt megválasztásában a változásoktól, a káptalan esetleges beavatkozásától való félelem. „Omnis mutatio periculosa est" — fogalmazta meg az egyik polgár 1678-ban.41 Példátlan hosszú ideig, 10 évig irányította a várost Szőnyi Márton (ebből nyolc évig megszakítás nélkül!), nyolc évig Szakony János (folyamatosan csak 3 esztendeig), hat évig Posgay Ágoston (folyamatosan csak 4 évig), öt évig 3, négy évig 5, három évig 6, két évig 3, egy évig 18 személy volt hivatalban Érdemes megjegyezni, hogy mind Szakony, 40 ACSAY FERENC: A győri kath. főgimnázium története, 1626-1900. Győr, 1901. 104-114. Szőnyiről: uo. 154. Az Acsay által közzétett névsor csak azoknak a tanulóknak a nevét tartalmazza, akiknek származási helyét az anyakönyvek alapján meg tudta állapítani. Az iskolát végzett főbírák száma bizonyára növekedni fog, ha névsorukat az anyakönyvek kézirati példányaival vetjük össze. Vö. Debrecenben Zoltay Lajos kísérelt meg hasonló tájékozódást, ámde szerény eredménnyel. Mint megállapította a debreceni főbírák nevét hiába kereste a híres kollégium anyakönyveiben. Ld. erről ZOLTAY LAJOS: Bartha Boldizsár, a szűcsmester, krónikaíró és debreceni főbíró, 1623-1689. Debrecen, 1939. 7. « CsPPL CsPKHL Másolati könyvek. 7. köt. 166. No. 124. 145
